Kiadó:
Magna Charta

Honlapok:
www.davemartone.com
myspace.com/davemartone

Zenészek:

Dave Martone - gitár
Daniel Adair - dobok
David Spidel - bőgő

Vendégzenészek:

Billy Sheehan (Dinky Pinky)
Joe Satriani (Nail Grinder)
Greg Howe (Hard Wired)
Jennifer Batten (Moron Face)

Korábban sem csináltam abból titkot, hogy Dave Martone nagyon-nagy kedvencem, és vele kapcsolatban durván elfogult vagyok. A tavalyi "űrgitár", "UFO rock", vagy "minek nevezzelek?" lemez (When The Aliens Come) azonban még nálam is kiverte a biztosítékot. Pedig tulajdonképpen nem volt annyira rossz, voltak rajta kiváló számok. Mindent összevetve azonban a zenei közérthetőség biztos talajától már olyan szuperszonikus lendülettel rugaszkodott el, hogy csak a NASA nagy hatósugarú készülékei tudták követni, de azok is csak kb. az termoszféráig...

dionysosrising.blog.hu/2008/02/04/dave_martone_when_the_aliens_come_2007

Időközben Dave csöndben visszatért a föld nevű bolygóra és a Lion Music-tól átigazolt a Magna Chartá-hoz. Már régen mesterkedett azon, hogy nagyobb kiadóhoz kerüljön; most végre sikerült. Gratula! Nem tudom, hogy a kiadónak mekkora volt ebben a szerepe, de a beszédes névre keresztelt "Clean" című új albumot egy sokkal visszafogottabb, hagyományosabb hangvétel jellemzi, ha Dave-vel kapcsolatban ezeket a jelzőket egyáltalán van értelme használni. Ráadásul a megannyi közös gitárklinika és a hatékonyabb menedzsment hatására ezúttal hatalmas neveket sikerült rávenni a közreműködésre. A "Dinky Pinky"-ben Billy Sheehan kalapácsolja a bőgő húrjait, és a középrészben egy tőle már megszokott állkapcát elnehezítő szólóval teszi felejthetetlenné a vendégszereplést. Ezt követően egy-egy szóló erejéig beköszön Joe Satriani (Nail Grinder), a nagy példakép: Greg Howe (Hard Wired), és Jennifer Batten is (Moron Face).

Természetesen a "Clean" sem könnyed, első hallgatásra ütős anyag, itt is megvannak az elszállós, erősen fúzióba hajló szerzemények (pl. The Goodie Squeegie Song, Hard Wired, Moron Face), de egyik-másik nóta már-már "slágeres" ... persze amúgy Martone módra. Ez utóbbiak közül mindenképpen kiemelésre méltó a latinos "Bossa Dorado" (akár egy új Synesthesia lemezen is szerepelhetne), a tavalyi kedvenc "Really Now!" egyenes folytatásaként is fölfogható "Turn On The Heater", vagy a Joe Satriani stílusgyakorlatnak sem alávaló "Angel Fish". Ebben a nótában Szatírjanit olyan szinten sikerült megidézni, hogy azt hittem, csúnyán elnyomták a borítót, mert lehetetlen, hogy a mester nem ebben a dalban vendégeskedik!

A Harmony új lemezével (Chapter II: Aftermath) kapcsolatban már megjegyeztem: egyszerűen vannak olyan anyagok, amelyek szinte az első hallgatás után megkapják az "All Access" föliratú stage pass-t a TOP 10-be. Nincs mese... Ezzel az albummal (és az új kiadóval a hátamögött) most talán Dave számára is elérkezett az áttörés pillanata. Megérdemli, megdolgozott érte. A tavalyi csalódásért pedig bősésen kárpótolva érzem magam. Dave! Barátom! Isten hozott újra köztünk!

Tartuffe