Kiadó:
Scarlet Records / HMP

Honlapok:
www.empyrios.it
myspace.com/empyrios

Zenészek:

Silvio Mancini – ének
Simone Mularoni – gitár
Simone Bertozzi – bőgő
Dario Ciccioni – dobok

Mivel a 2008-as Top 10-ek listáján már agyonra dícsértem ezt a kiváló olasz zenekart, éppen ideje, hogy szenteljek nekik egy önálló kis irományt. Persze keveset tudok hozzátenni ahhoz, amit ott írtam: Az Empyrios "a taljánok válasza a SymphonyX zseniális 'Paradise Lost' lemezére: fejszaggató riffek, briliáns szólók, bődületes ének, s mindez rendkívül modern köntösben, jókora adag Nevermore, Strapping Young Lad és Raintime beütéssel." Nos, ehhez tartsa magát mindenki...

Ehhez csak annyit, hogy az Empyrios a valamivel talán szélesebb körben ismert olasz progresszív banda, a DGM igen tehetséges gitárosának, Simone Mularoninak fejéből pattant ki. A "Dicsőséges betegség" című concept-album már a második lemez; az első "And The Rest Is Silence" című debüt-anyag 2007-ben jelent meg. Ez még erősen SymphonyX-esre sikeredett (ez tulajdonképpen bók), de sajnos nem szól tökéletesen és a dallamok sem "ülnek" igazán. Persze már itt is érezhető a hartalmas potenciál, különösen olyan nótákban, mint a "Psychoterrorism", az "Insomnia" (ami olyan, mintha a SymphonyX "The Divine Wings Of Tragedy" lemezéről lemaradt bónusz dal lenne), és a "Failure Of Eye".

Időközben a banda-alapító Matteo Mastroianni dobos - kreatív ellentétekre hivatkozva - kiszállt és az első lemezen közreműködő Emanuele Casali (Astra) helyett (néhány szólót kivéve) maga Mularoni mester kezelte a billentyűket. Az eredmény egy sokkal érettebb, egyénibb és bikább anyag lett, ami minden szempontból beállítható a 2008-as év erős élbolyába. Főleg az ének miatt bennem egyre erősebbek a Raintime párhuzamok (elvégre is honfitársak), de zeneileg azért még mindig inkább a SymphonyX vonal dominál. Sebaj, ezzel olyan jeles társaságba játszották be magukat Empyrios-ék, ahol az Adagio és a Myrath számítanak meghatározónak.

A kérlelhetetlen iramú és egészen modernül megszólaló zenébe ágyazott "ízes" hörgést gyakran szinezik dallamos refrének és virga gitárszólók. Törékeny az egyensúly, de valahogy az egész olajozottan működik. Az olyan irdatlan nagy nóták, mint a "Pandaemonium", "Entering The Boulevard", "The Glorious Sickness" és különösen "A New Dawn" egy precíz és garantáltan hatékony tagló erejével sújtanak le.

A lejátszóba vele!

Tartuffe