No, ez komoly kihívás lesz, kedves Elu-fanok! A kelta folkot göteborgi death súlyossággal keverő svájciak harmadik lemezükön az ősi gall mitológiába nyújtanak betekintést, eredeti gall nyelven előadott 2000 éves dalszövegekkel. Az eddigi sikeres recept most annyiban módosul, hogy a göteborgi death súlyosságot ezúttal nem keverték a folkhoz, akusztikusan hömpölyög a lemez, egy hosszú órán keresztül.

A befogadóbbak (ők lesznek kevesebben) persze majd azt mondják: igen, igen, ez igazi művészet, magaskultúra. Az Eluveitie mert nagyot álmodni, nem ragaszkodott mindenáron a könnyű népszerűséghez, volt bátorsága beáldozni a metalt a folk igaz ügyéért. A fémagyú többség pedig azt, hogy: Ez Mi? Na, húzzon má’ az Eluveitie a vérbe, ezzel a szarral!

Jó lenne pártatlan maradni és tisztán művészi szempontból igazságot téve értékelni a produkciót, de hiába is állítom, hogy érteni vélem én már előre a lemezt védelmükbe vevő kisebbség hangját is, mert tényleg van az Evocation-be meló rendesen, és őszinte is meglátásom szerint, de a helyzet az, hogy a lemez alapos meghallgatására irányult mindkét nekifutásom csúfos és mély bealvással ért véget. Magyarul: Nekem ez unalmas, érdektelen. Tufa konzumidióta lennék? Az is lehet, bár ha valaha a gall mitológiát kívánom majd a maga teljességében megismerni, biztos nem a heavy metal műfajt fogom segítségül hívni. Vannak erre nyilván autentikusabb hagyományőrző együttesek is. A svájciaktól én nem kívántam úttörést, tetszettek volna nekem az eddig megszokottat nyújtani.

Ha viszont valaki a befogadók közül magára ismer, ne hezitáljon, mert a minőség elvitathatatlan, ráadásul van egy rakat vendég is a lemezen (pl. Primordial). Régi, dicső letűnt korok után merengeni, esetleg gyomorforgató hétköznapjainkból elvágyódva virtuálisan odavarázsolódni tökéletesen alkalmas az Eluveitie anyaga, zúzni, hajat lóbálni ezúttal azonban nem nagyon kell rá.

Túrisas