Powerwolf: Bible Of The Beast (2009)
Nincs új a Nap alatt! Emlékszik még valaki arra, amikor a Pokolgép zenekar földbedöngölően együgyű szövegírójának köszönhetően az Ördög testvér templomba ment?
A nóta (Éjféli harang - Pokoli Színjáték / 1987) szövegében tobzódó elképesztően sok sületlenség mellett már ők is megfestették a harmadik lemezével kísértő, német Powerwolf zenéjét hallgatva előttünk is kibontakozó képi világot: "Leült az Ördög az orgonához / a sánta kántor menekült / a zsoltár metálba váltott / nem a vég volt ez, csak a kezdet."
Igen, … ez ennyi. Ebben nincsenek tartalékok, mögöttes tartalom. Ez minden teátrális eszközével - templomi orgonával, vastag, hablaty-latin férfikórusaival együtt (Sanctus Dominus, Lupus Animus) - valóban ennyire szánalmas. Szerintem még az sem igazán mentség, hogy nyilvánvalóan nem gondolják mindezt komolyan.
A baj csak az, hogy erőfarkas nemcsak ördögi és egyházellenes, de rendkívül alattomos is. Elhatározza az ember, hogy na, ezt biztos nem, hagyjanak engem békén, és a végén azon kapom magam, hogy az Attila Dorn klasszikusan képzett énekhangján előadott szögletes euro-metal dalok, az előbb még kiröhögött hablaty-latin kórusok, meg a dagályos, wannabe-Wagner betétek egy-két hallgatás után elkezdenek működni, hiába is tiltakozok kézzel-lábbal ellene.
Kicsit fellélegzek, amikor a munkásmozgalmi Poljuska (Vár ránk a síkság) és Dzsingisz kán diszkóslágerből összegyúrt, emészthetetlen valamit öklendezem kifelé, "Na, ugye megmondtam, mekkora szar ez!", - de hosszú távon nincs teljes megnyugvás; a Powerwolf, sajnos nem tehetségtelen.
Túrisas