Winterborn: Farewell To Saints (2009)

"6-os, a faszt, 9-es! A legendás lottósorsolás (a nyolcvanas években egy bányász egyenes adásban korrigálta ekképpen tévedését, miután fordítva nézte és mondta be helytelenül a nyerő számot, a milliók által feszülten figyelt közvetítés alatt) jutott eszembe, amikor elolvastam egy kiemelt jelentőségű hazai rock-médium (Hammerworld, 2009/5) kritikusának (Farkas Lajos) Winterbornék új lemezét meglehetősen degradáló irományát.

Véleményem szerint egyetlen zenekar sem érdemli meg, hogy úgy írjanak róla, hogy az erre felkértek meg sem hallgatják figyelmesen az anyagot. Nem arról van szó természetesen, hogy neki nem, nekem meg nagyon is bejött a FTS, és mint tudjuk, ízlések és pofonok, bla-bla-bla.

A második lemezét megjelentető Winterborn melodikus power metal zenét játszik, ami elnyerheti valaki tetszését, sőt untathatja is. Azt azonban nem lehet leírni, hogy az indokolatlanul sok témahalmozás miatt elvesznek, vagy elő sem jönnek a dalok, hiszen témahalmozás de facto nincs a korongon, legfeljebb a Ramones-hez képest. Azt a törekvést és kritikusi gondolkodást pedig, hogy mostanában mindenkit kötelezően a Dream Theaterhez kell hasonlítani, aki nem kizárólag 4/4-ben és tiszta kvintekben gondolkodik, zeneileg megalázónak, szakmailag otrombának tartom. Arról nem is beszélve, hogy esetükben az egyértelmű DT hatások zenei rezgésszámát emberi fül képtelen érzékelni. Merthogy az itt nem rezeg. Nincs.

A FTS egy színvonalas, hangsúlyozottan dal-, és refrénközpontú, dallamos prog-power anyag, sőt a Seven Deadly Sins pl. egy igazi fülberagadós metal sláger. A télenszületett finnek hangszerelni és a hangszerrel bánni is ügyesen tudnak, ha nem is agyonbonyolítva, de kellő (hang)súllyal és döggel jönnek szembe a hangszerek. Nekem kimondottan tetszenek a billentyűs témái és hangszínei is.

Nem mérföldkő, még csak nem is hibátlan a lemez, azt is elfogadom, ha valakinek nem ez a zene a szíve csücske, de koholt vádakkal ledorongolni őket akkor sem lelkiismeretes hozzáállást mutat.

Itt ugyan mi nem pontozunk, "bányászként" mégis azt mondom: 6-os? Faszt, 9-es!  

Túrisas

Címkék: lemezkritika