Kiadó:
InsideOut

Honlapok:
www.transatlanticweb.com
myspace.com/transatlanticprog

Vannak dolgok, melyek mellett nem lehet szótlanul elmenni, még akkor sem, ha már nem számítanak kifejezetten kurrensnek. Ilyen a Transatlantic 2003-as "Live In Europe" DVD-je is. Az igazi szupercsapatot Neal Morse (Spock's Beard) és Mike Portnoy (Dream Theater) hozta össze 1999-ben Pete Trewavas (Marillion) és Roine Stolt (Flower Kings) közreműködésével. E nevek hallatán még az is hegyezni kezdi a fülét, aki csak szőrmentén foglalkozik a progresszív rock műfajjal. A DVD kicsit megkésett értékelésének oka elsősorban az, hogy csak most sikerült beszerezni a koncertfölvételt (nekünk ugye a kiadók nem küldenek promó anyagot; szégyelljék magukat!). Ugyanakkor van a dolognak aktualitása is, mivel hosszú hallgatás után az együttes új stúdióalbum kiadására készül, ami – ha minden jól megy – még ezév végén megjelenik.

A két DVD-t is tartalmazó szett fölvételei a Transatlantic "Bridge Across Forever" című albumának európai turnéján készültek 2001. november 12-én, a 013 Club-ban, a hollandiai Tilburg-ban. A hangmérnöki munka kifogástalan, de az operatőrök sokszor bizonytalankodnak, lemaradnak az akciókról, a fényképezés hagy némi kívánnivalót maga után. A színpadkép pedig túlságosan egyszerűre sikeredett, biztos úgy voltak vele, hogy itt a sztároknak kell csillogni-villogni, nem a reflektoroknak. A bónusz DVD tartalmaz néhány pluszt, pl.  a "Shine On You Crazy Diamond" című Pink Floyd klasszikus érdekes földolgozását, valamint egy Roine Stolt által készített dokumentumfilmet a turnéról. Sajnos a DVD bizonyos navigációs kihívásokkal is küzd, de ez legföljebb bosszúságot okoz, minőségi esést nem.

Bár a koncert több mint két órás, a Transatlantic-ra jellemzően mindössze hat epikus hosszúságú kompozíció fért rá. Egy alkalommal Neal Morse gunyorosan meg is jegyzi, hogy aki rövid, fogós slágereket jött hallgatni, az nyilvánvalóan rossz helyre jött. Az együttes tele van Beatles fanatikussal, ez Neal Morse-ról és Mike Portnoy-ról biztosan elmondható (ők ketten még egy tribute bandát is összehoztak Yellow Matter Custard néven). Ennek tudható be, hogy a "Suite Charlotte Pike" című nótát gyakorlatilag a Beatles legendás "Abbey Road" albumának szinte teljes B oldalát fölvonultató zenei turmix-szá formálták át. Akármilyen jópofa a dolog, szerintem ez a DVD mélypontja, mivel nagyon kevéssé illik a Transatlantic saját szerzeményei által megteremtett zenei hangulatba.

Aki ismeri Neal Morse munkásságát a Spock's Beard-ből és az azóta szólóban kiadott lemezekről, annak gyorsan lejön, hogy a zeneszerzést túlnyomórészt ő vállalta magára. Talán túlságosan is "belakja" ezt a zenét stílusával, jellegzetes dallamaival. Személy szerint én ezt nem igazán bánom, mert lelkes fogyasztója vagyok a Morse "termékeknek", de amikor a turné megtámogatására fölkért Daniel Gildenlöw (Pain Of Salvation) néha elereszti a hangját, óhatatlanul is azt kívánom, bárcsak ő énekelte volna föl az egészet. Gildenlöw egyébként univerzális zseni, végig bámulatos alázattal és zenei kompetenciával szolgája az előadást, hol énekel, hol gitározik, hol billentyűzik…

Ezért most biztos sokan leírnak, mint műveletlen, epés kritikust, amolyan zenei sarlatánt, de meggyőződésem, hogy a banda gyenge láncszeme Roine Stolt. Lehet, hogy kiváló zeneszerző (bár nekem személy szerint a virágkirályok közül jobban bejön Jonas Reingold, aki a Karmakanic-kal egyenesen a céltábla közepébe trafált), mindazonáltal még Neal Morse-t is jobb gitárosnak tartom nála. Ez van, lehet pocskolni…

Mivel a DVD-n jobbára közel fél órás változatos, összetett dalok hallhatók, nehéz lenne akár egyet is kiemelni közülük. Talán éppen a legrövidebb nóta talált leginkább szíven. A megörökített koncerten a "We All Need Some Light"-nak (ez egyébként szerepel Neal Morse legutóbbi DVD-jén a "Sola Scriptura & Beyond"-on is) különleges aktualitást és érzelmi töltetet ad, hogy mindössze két hónappal a 2001. szeptember 11-i New York-i tragédia után adják elő. Morse elmagyarázza, hogy Nashville-i létére ezért vett föl egy NY föliratú pólót.

A "Live in Europe" alapos kiértékelésénél és rongyosra hallgatásánál nem nagyon tudok elképzelni jobb módszert arra, hogy valaki kellőképpen rágyúrjon a következő Transatlantic CD-re.

Tartuffe