Kiadó:
Mastervox Records

Honlap:
myspace.com/brideadorned

Igen, kérem, a 2004-es évszám nem elírás. Lehet, hogy nem a legfrissebb megjelenéssel van dolgunk, de a Bride Adorned mindezidáig egyetlen lemeze mellett egyszerűen nem lehet szó nélkül elmenni. A banda akkor került érdeklődésem látóterébe, amikor berobbant a 2009-es mezőnybe az Adamantra nevű finn progresszív metál csapat zseniális debüt albuma (elolvasható itt). Kiderült ugyanis, hogy az Adamantra négy tagjából három (a dobost kivéve) korábban egy Bride Adorned nevű együttesben zenélt együtt.

A "Blessed Stillness?"-t meghallgatva azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy az Adamantra szinte egyenes folytatásnak, egyfajta továbbfejlesztett (de bizonyos értelemben puritánabb) változatnak tekinthető, amelybe a Bride Adorned legértékesebb elemeit egy az egyben átmentették. De miről is gagyogok itt? A Földíszített Menyasszony név tökéletesen illik a zenekarhoz, mert irdatlan csicsás, már-már megalomán szimfonikus progresszív metál zene ez SymphonyX és Rhapsody Of Fire vonalon. Elég ha annyit mondok, hogy a lemez fölvétele és mixelése közel három éven át tartott, mert - a honlapjuk szerint - akadt olyan nóta, amelyikben 130-168 hangszeres, vokális és orkesztrális sávot rögzítettek egyszerre. A "Reminiscences & Premonitions" című szerzemény pl. konkrétan egy romantikus, teljesen nagyzenekari darab...

Ennek megfelelően nagyon összetett, fordulatokban gazdag dalok sorjáznak a lemezen, de ez a nagyszabású hangszerelés és ambiciózus zenei építkezés sokszor már szinte követhetetlenné, inkoherenssé teszi a végeredményt. A gigászi erőfeszítést, kompozíciós képességet és virtuóz hangszerkezelést mindenképpen értékelni kell, de azt hiszem, az Adamantra tömörebb, összeszedettebb és - milyen furcsa leírni! - szerényebb hozzáállása a helyes megfejtés. Mindazonáltal aki kattan a modorosabb, teátrálisabb, szimfonikusabb zenékre, föltétlen kérje föl egy táncra a kínos aprólékossággal földíszített finn menyasszonyt...

Tartuffe