Ha egy szabadonválasztott észak-európai országban találomra elhajítanék egy buzogányt, az nagy valószínűséggel egy szimfonikus, énekesnős epikus és/vagy folk metal banda tagot verne le a lábáról. Délebbre talán már nem lenne ilyen találati arány, de sokáig ott sem kellene keresgélni őket. Számolatlanul jön, mit jön, ömlik a historikus néni-rock, én meg már rezignáltan veszem tudomásul, hogy egy újabb cipősdobozt kell beáldozni a tárolásukhoz.

Na, akkor nézzük! A Battlelore finn, ez az ötödik lemezük, szeretik a Gyűrűk Ura trilógiát, szeretik a hörgést is a tiszta női énekhang mellett. Hatásvadász (rajongóknak legyen inkább monumentális) billentyűtémákra felhordott tiszta kvintakkordok, szépséges női ének, kontra férfikárogás, meglehetősen homogén zenei gondolkodással, váratlan zenei fordulatok nélkül. Egy pillanatra kizökkent ugyan a negyedik nótában érkező férfias orgánum (még mondom is magamban, hogy na végre, egy kis változatosság), de aztán gyorsan rájövök, hogy a "Hello! You are listening the new Battlellore album…" nem koncepció, hanem a kiadói promóciós szöveg.

A lemez bikán szól, van egy-két szép dallam és téma is rajta, a nyitó "Third Immortal" még tetszett is, aztán betemetett az egyhangúság és unatkoztam a végéig. Mostantól egy fedél alatt fogunk ugyan lakni, de sokat nem keresztezzük majd egymás útjait. Én élem tovább az életem, Ő meg megy a cipősdobozba, enni-inni nem kér.

Túrisas