Ha valaki azt gondolja, hogy nem képviseltetjük magunkat a nemzetközi metal élet elitjében, az vegye gyorsan szemügyre az illusztrációként beillesztett lemezborítókat. Bizony-bizony, ezek is "mi" vagyunk. No, nem Tartuffe vagy én. Mi ketten továbbra is az országhatáron belül vívjuk harcunkat nyomasztó középszerűségünkkel, a nemzetközi metal elit útjainak keresztezésétől beláthatatlan távolságra. Talán blogunk egyszer még bekerül a "futotttak még" alsóházába, de ahhoz további sok alázat, munka és kitartás lesz szükséges.

A "mi" az sóvár és önkényes részesedés akar lenni Havancsák Gyula sikereiből, aki magyar fiatalként nemcsak a legismertebb hazai, hanem elsőligás nemzetközi metal bandákkal dolgozik együtt. Az egyik legkeresettebb grafikus, ráadásul zenész és metalfanatikus is. Csupán másodízben próbálok elvetélt kísérletet tenni arra, hogy a metal zenéhez hozzárendeljek egy jellemző ábrázolásmódot és látványvilágot is, ami a művészet eszközeivel igyekszik kiegészíteni, sőt talán helyenként mélyebbé tenni a zenei tartalmat, máris megbukok, nesze neked metal! Felbukkan Nyúlról nevezett lemezlovas úr (DJ Newl) onnan, ahonnan a gitár se jár,  és ráveszi Julest egy közös melóra. 

Tudom, Jules szíve-joga szelektálni a megrendelők között, de azért titkon remélem, levette a palit kőkeményen. Így viszont megszületett a techno stílus legjobb borítógrafikája, mégha a "mondanivalóhoz" én inkább eltaláltabbnak érzem Nyúl úr elfuserált és haszontalan Tecnnoise sorozatának következő darabját, a citromsárgába ágyazottat, Nyúl szép fejszeletkéjével, melyhez Havancsáknak természetesen már semmi köze.

Havancsák ezt írja magáról: "1977-ben születtem Szolnokon. Túrkevén érettségiztem, majd a budapesti Pannónia Filmstúdióban végeztem kulcs- és fázisrajzolószakon. Ezt követően Egerben az Eventus Művészeti Iskolában computer rafikaszakon ismerkedtem meg a számítógépes grafika nyújtotta lehetőségekkel. Mivel tizenéves korom óta zenélek, összekapcsolódott a zene és a rajz és így hanglemezborítók készítésére adtam a fejem. Dolgoztam web-grafikusként, számítógépes játékok karakter- és látványtervezőjeként, jelenleg pedig CD- és könyvborítókat készítek általam is kedvelt íróknak, zenekaroknak (szereted Nyulat? – dionysos), zenészeknek. Emellett aktívan zenélek."
 
Nézzük a képeket:

A festmény tartalmi mélységeinek maradéktalan kifejezésére tökéletes szín-, forma- és vonalrendszert alkalmaz. A képi életrekeltés mágiáját az általa alkalmazott színdinamikával, a világításbeli fokozatok és a színbeli totalitás gazdagságával igyekszik elérni.  – Ááá, nem. Az elemzősdi nem megy nekem továbbra sem. Viszont a farkas kurvára belegabalyodott a tereptárgyakba, úgyhogy jobb híján, öncsonkítással igyekszik kirágni magát és a vér- és testrészveszteség optimalizálásával minél hamarabb odébbállni.  Ebben én ennyit látok, esetleg még egy finom szimbolikus utalást Petőfi költészetére, hiszen piros az ég alja (aligha szél nem lesz…).

Talán közelebb is járunk a valósághoz, ha nem merengő, mindenben mögöttes tartalmat kereső, tarisznyás esztétaként, hanem a következő képen csekkolható mészáros, a dolgokat a lényegénél megragadó realizmusával nézzük a műveit.   

Havancsák egyértelműen konkrétabb, mint Travis Smith, mint ahogy az általa illusztrált zenék sem igazán elgondolkodtatni akarnak.  A két kifejezésforma pontosan úgy aránylik egymáshoz, mint pl. a Zero Hour az Annihilator-hoz. Mindkettő metal, mindkettő művészet, de más-más irányból megközelítve a lényeget.
 

További képek:   



 

Túrisas