Kiadó:
Inverse Records

Honlapok:
www.joviac.com
joviac.bandcamp.com
facebook.com/JoviacBand

Megcsontosodott, rugalmatlan, morózus öreg fószer lettem. Zeneileg is alig-alig tudok nyitni egy-két újabb jelenség, stílus, hangzás felé. Így aztán nem láttam túl sok esélyt arra, hogy a finn fiatalokból (értsd: nagyon-nagyon fiatal srácokból) álló Joviac labdába rúgjon nálam. Ott van mindjárt a névválasztás. Joviac? Na, ne már, tényleg? Ez meg mit akar jelenteni, miféle együttesnév ez? Egyáltalán hogy kell ejteni: Dzsóviek?

Céltalan internetes kóborlásaim közben botlottam bele a tamperei arcok muzsikájába, ami ugyan már évek óta Joviac néven fut (pl. 2017-ben is jelent meg lemezük, ami a bandcamp oldalukon teljes egészében meghallgatható), de az egész projekt valójában egyetlen zenészhez, egy Viljami Jupiter Wenttola nevű gitáros-énekeshez köthető: vagyis ő a "mesztörmájnd". Amennyire meg tudtam állapítani, ez az első, rendes kiadónál megjelent anyaguk, bár a "rendes kiadó" azért kicsit erős, hiszen a finn Inverse Records nem éppen a zeneipar óriása (érdekes módon vannak náluk magyar csapatok is, pl. Angertea, Before We Fall, Heartkiller).

Jupiterre - nem naprendszerünk óriás gázbolygójára, hanem erre a hipertehetséges finn muzsikusra - mindenképp érdemes lesz odafigyelni. Nemcsak nagyszerű hangszeres és kompetens énekes, de kiváló zeneszerző is, akinek huszonegynéhány évesen a kisujjában van a teljes progresszív rock és metál katalógus: a Dream Theatertől a Circus Maximusig, a Leproustől a Hakenig, a Volától a Soenig.

A Joviac stílusában és hangzásában az egykori (egyébként norvég) Aspera/Above Symmetry világát idézi meg előttem, csak éppen sokkal több modernebb, fiatalosabb éllel. Sokaknak olykor talán csapongónak tűnhet a "fogalmazás", de annyira lehengerlően zenei, sőt látnoki az egész, hogy mélyen meg kell hajolnom előttük. Maximális tisztelet jár ki nekik, még az sem kizárt, hogy az év végéig "bejátsszák" magukat a toplistámra. Mosolyt csaltak a megcsontosodott, rugalmatlan, morózus öreg fószer arcára - és ez manapság egyáltalán nem könnyű. Ráadásul a lemez címe biztos folytatást ígér...

Tartuffe