Deák Bill Gyula: A Király meséi (2009)

Kiadó:
Sony Music

Honlap:
www.deakbill.ning.com

Úgy tűnik, Deák Billy megtáltosodott (he-he, megtáltosodott… fogod a nem túl körmönfont utalást, nem?). Eddig nem volt kimondottan termékeny; két legutóbbi lemeze között pl. mintegy 7 év telt el. Most azonban egy éven belül jelentkezett egy koncert DVD-vel, amiről korábban mi is írtunk (itt), s most itt az új stúdió album 16 vadonatúj nótával. A magyar blues zene rajongóinak igazán nincs okuk panaszra.

Az előző "Hatvan csapás"-hoz hasonlóan Bill Kapitány most is neves zenészeket kért föl arra, hogy írjanak neki dalokat. Még szegény Daczi Zsolt nevéhez is fűződik egy szerzemény (Éjféli piac), valószínűleg lemaradt az előző lemezről. Tekintve, hogy a szerzők listája gyakorlatilag alig változott (Csillag Endre, Ángyán Tamás, Patai Tamás, stb.), nem meglepő, hogy a Király meséi ugyanabban a (hatvan-)csapásirányban mozognak. Ezúttal szerepet kaptak ifj. Tornóczky Ferenc és Lukács Peta is. Nem tudom, hogy mennyire volt részük benne, de az új anyag egyértelműen dögösebbre, rockosabbra sikerült.

Sajnos, ami a hangzást illeti, nem számolhatok be számottevő javulásról. Egyszerűen érthetetlen, hogyan szólhat Hobo új lemeze úgy mint az ágyú, míg "A király meséi" – annak ellenére, hogy nagyon komoly kiadónál jelent meg – csak tompán puffog, mint a vipera. Nincs ott egy vájt fülű hangmérnök, aki rendbe szedné az egészet? A CD borító tanúsága szerint Hirleman Bertalan, Nagy László és Szabó Csaba dobolnak a fölvételeken, de arról nincs információ, hogy vajon cefréshordókat vagy más rendeltetésű műanyag ládákat püföltek-e. A gitárosok hiába tekernek nagyokat, Billy hangsávja hiába cseng tisztán, ha a banda többi tagja úgy szól, mintha a szomszéd szobában helyezték volna el őket. Kedves stúdiómérnök: dinamika, él, dög… Nem kell messzire menni; ott van mindjárt a "Bort, Bluest, Békességet" referenciaanyagként.

Azért nem szeretném, ha az olvasó elkedvetlenedne. Ha a gyöngécske megszólalástól elvonatkoztatunk, a király nagyokat mesél ám a lemezen, és a jobbnál jobb gitárszólók sok mindent tudnak feledtetni. Akad néhány nagyon üdítő, húzós szerzemény is:  különösen a "Hol az ég", "A végtelen felé", "Szabadon élj", és a már említett Daczi nóta, az "Éjféli piac". Nem tudom, a Kapitány hogy fogja megoldani a turnézást. Én ajánlanám pl. Lukács Petát!!!

Tartuffe

Címkék: lemezkritika