Orfeus: Kincs (2010)

Ha egy szexuális vagy etnikai kisebbséggel szemben tanúsítanék olyan elnéző megértést, mint írásom tárgya, illetve cuzammen a neoklasszikus metal irányában, akkor egy állig begombolt gárda-egyenruha sem mentene meg attól, hogy jelen cikkemmel "kiénekeljem" Jancsóék szájából az idei Tolerancia díjat.

Ugyanis, Kedves Orfeus, Kedves Kovács "Malmsteen" Fery!, - a lehető legjobb helyre postázódott a CD.  Én a neoklasszikus metal igaz ügyének egyik legnagyobb védelmezőjeként olyan általánosan elfogadott tételeket is cáfolok, hogy a stílusból túlkínálat lenne. Még külföldön sem, itthon pedig a Classica óta nincs igazi utánpótlás. A vérbő, minőségi produktum a szinte páratlan kvalitások szerencsés együttállását és koherens összerendeződését kívánja meg, erre pedig, azt hihetnénk, talán csak matematikai esély mutatkozik. Majdnem.

Van egy jó hírem. Illetve kettő. Egyrészről, ugye, ingyenes lesz a BKV (copyright by MSZP), de ez nem tartozik szorosan a tárgyhoz, a másik viszont az, hogy az Orfeus esetében reális esély mutatkozik arra, hogy egyszer, ráadásul a közeli jövőben ez megtörténhet.

Az egyéni kvalitások szintjén szerencsére mindez már múlt idő. Az összerendeződés is majdnem, de itt még szükség lesz némi korrekcióra. És mivel utaltam rá, hogy toleranciám (nota bene! szigorúan a neoklasszikus metal tekintetében) átböki a sztratoszférát, engem nem az zavar, hogy az yngwizmus koncentrációja kissé meghaladja az egészségügyi határértéket. Olyan gitárdallamok is újrafelhasználásra kerülnek, amit nemhogy a Mester, de belga/szerb wannabe alteregója Dusan "Petrovity" Petrossi is elsütött már hangról-hangra (Ikaros). Az sem gond, hogy "véletlen" itt is lett egy Leonardo című nóta. Kit érdekel?

Orpheusz az antik hagyomány szerint elsősorban költő és zenész volt. Márpedig Orfeusz költői énjének oda kell figyelni, hogy az olyan "frappáns", "jól énekelhető" sorokat, mint pl. "a messzi múltból, a reneszánsz korszakból írtad a fejlődést az emberiségnek" elszavalni, és egy kellemes orgánummal felolvasni még csak-csak lehet, de ütős dallamot szervezni köré, szinte lehetetlen.

Itt látom a legnagyobb gondot. A magyar nyelv, velem ellentétben kevéssé stílusbarát, de ha már így döntenek, akkor a Classsicához hasonlóan az "új-ra vár", "cso-da, cso-da', stb. típusú, kevesebb szótagszámú szavakkal, rövidebb szövegekkel kell operálni, ami jótékony hatással lesz a dallamokra is.

Amúgy minden OK! Ráadásul Töfi keverte a Denevérben. Ez pedig nem virágnyelv többé a magyar rockzenei kiadványok esetében, legalábbis remélem.

Túrisas

Címkék: lemezkritika