A polákok nagyhatalmi törekvése nyilvánvaló. Politikai feszültségtől nem kell tartani, mert egyébként is cimbik vagyunk, ráadásul a befolyás növelése csupán zenei téren indult el. Ott viszont izomból. Annyi lengyel promó anyaggal szórták meg a szerkesztőséget, hogy csak lestünk. Ráadásul nem is mi voltunk a kiválasztottak, hiszen internet-szerte látom, hogy nagy erőkkel támadnak.

A Black River nyilván felderítő feladatot kapott, tehát még nem a hódítók elit alakulata, de azt sem mondanám, hogy esélytelen golyófogók, hiszen a Vader, Behemoth és Dimmu Borgir kiképzőtáboraiból nem a legnyamvadtabb harcosok érkeznek. Ennek most a harcmodort tekintve különösebb jelentősége nincs, hiszen a sereg csak nevében "black", a stílus karcos, mosdatlan, fű- és szájszagú stoner rock, némi punkos lendülettel.

Tudjátok, amikor a steril euro-power hangzáshoz szokott fülnek olyan a gitársound, mintha csak recsegne a túlhajtott és kinyiffant erősítő. Pedig jó ám ez nagyon, él az egész, a mélyebb fekvésű borízű hang ugyan énektechnikai aspektusból aggasztó, ám ide hibátlan. A szétszakadt hangszórómembránon keresztül érkező levegő szinte lebegteti a trapéznaci szárát, és látatlanban is biztosra lehet venni, hogy a tagok közül legalább egy fő bajusz-pajesz együtthatóval büntet.

Nem nélkülözhetetlen megjelenés, de úgy, hogy nekem nincs sok ilyen anyag a gyűjteményemben (sorry...), egyszer-kétszer előrántom majd, ha sörözés, valamint (...) közben már közelítünk a talajhoz, és széles a jókedv.

Túrisas