Kiadó:
P.R.O Records & Ilumnirec

Honlapok:
urbandux.com
myspace.com/urbandux

Biztos vagyok benne, hogy keveseknek cseng ismerősen az Urbandux név, pedig a bandának az "11:11" már a harmadik nagylemeze. Első ránézésre nekem is legalább olyan ismeretlen volt, mint az albumot megjelentető kiadó neve. Az Urbandux egyébként zenéjében legalább olyan öszvér, mint felállásában. Az együttes ugyanis tulajdonképpen spanyol (kivéve a svéd dobost), de ott akartak lenni, ahol az általuk kedvelt műfaj szívverése legjobban kitapintható, így ma már Göteburgban élnek és alkotnak. Eredeti származásukat jelzi, hogy egy nótát (In Cierto) spanyolul énekelnek.

Ami pedig a zenét illeti, két kísérletező anyag után az "11:11" végre tökéletesen arányos egyvelegét adja a karcosabb power metal és lazább hangvételű, progresszív hajlamú art rock stílusjegyeinek. Ezért sok tekintetben engem az olasz Sinestesiára emlékeztetnek (lásd itt). Valószínűleg nem is sikerül majd nekik a média figyelmét és a tömegek érdeklődését magukra irányítani, de ez mit sem változtat a tényen, hogy a "városi vezér" (Urbandux???) értékes, egyéni színfolt a metál-térképen, s ebben nem kis szerepe van a nemes egyszerűséggel csak JP névre hallgató gitárosnak, aki egyáltalán nem magamutogató típus, de ha elereszti a kezét, az ember csak néz, mint kezdő buzi a gőzfürdőben.

A lemezt mellesleg az a Jens Bogren mixelte és producerelte, aki a Paradise Lost, Soilwork, Opeth lemezek hangzásáért is felelős. Szól is a lemez, mint a "Kövér Berta" (a gyengébbek kedvéért: 420 mm-es ostromtarack az I. Világháborúban). Végül megjegyzem, hogy a "Where The Blind Lead" című nóta előbb-utóbb bekerül az ügyeletes kedvenc rovatba. Nagyon adja...

Tartuffe