Kiadó:
Lion Music

Honlapok:
www.mistheria.com
myspace.com/mistheria

Azért ismerek néhány kitűnő billentyűst a bizniszben, ott van mindjárt Richard Andersson (Majestic, Time Odyssey, stb.) és Matt Guillory (Dali's Dilemma, James LaBrie), de akár Itálián belül Emanuele Casali  (DGM, Astra) vagy Alex Argento (Shadrane, Expedition Delta), de egyik sem használ olyan mesterkélt (hogy ne mondjam elbizakodott) művésznevet, mint Giuseppe Iampieri, vagy ahogy a nagyérdemű ismeri: Mistheria. Honlapja is egyszerűen a "Mistheria: A virtuóz billentyűs" főcímet viseli, csak így, határozott névelővel. Talán éppen ez az oka annak, hogy sose lettem igazi rajongó, pedig emberünk keresett session zenész, játszott egy rakás lemezen (Bruce Dickinson, Rob Rock, Neil Zaza, Winterlong, csak hogy a nevesebbeket említsem).

A virtuózitáshoz Mistheria esetében nem is férhet kétség, de mind a hangzás, mind pedig a zenei megközelítés erősen datált; egyértelműen a gitárhősök érájába, a '80-as évek második felébe, azon belül is 1986-ba repít minket vissza. Yngwie Malmsteen: Trilogy, Tony MacAlpine: Edge Of Insanity, Vinnie Moore: Mind's Eye … tovább is van, mondjam még? Mind egytől egyig klasszikusok, de így egy negyed évszázad távlatából nézve (hú, ezt leírni is durva!), ki akar pont úgy szólni, mint ők akkor? Persze, most a retro a divat…

Az egésznek olyan Vitalij Kuprij-Artension íze van. Nem is meglepő, hogy a vendégzenészek megnyerő listáján ott találjuk Roger Staffelbach gitárost (Artension, Angel Of Eden) és John West énekest (Artension, Royal Hunt). A gitárosok között szerepel még a géppuskaujjú George Bellas, Emit Hot és Neil Zaza, míg az énekesek csapatát olyan sztárok erősítik, mint Rob Rock (Impellitteri), Mark Boals (Malmsteen, Ring Of Fire, Royal Hunt), Lance King (Balance Of Power, Avian) és Titta Tani (DGM, Astra).

Ilyen nevekkel tulajdonképpen nem is lehet rossz albumot csinálni. Rosszat nem is, de jellegtelent és középszerűt igen. Márpedig Mistheria szólólemezeivel nem is elsősorban az a gond, hogy önállótlanok, hanem hogy nem igazán erősek a dalok. Ennek ellenére akadnak pofásabb szerzemények, mint pl. a "Killing The Pain" vagy a "Now It's Never" című ballada. Részemről már inkább a  neo-klasszikus metál és a balkáni népzene fúziója Emir Hot tálalásában. Teker is egy hatalmasat a "Fire And Flames"-ben a bosnyák zseni…

Tartuffe