Nem hozza már lázba a világot egy új Michael Schenker megjelenés, és akkor még nagyon diplomatikusan fogalmaztam. Ha a teljes érdektelenség támogatásával meg(nem)valósuló pesti vendégszerepléséből indulok ki, akkor úgy is mondhatjuk: valójában szinte a kutyát sem érdekli, hogy éppen hol tart a megcsúszott Schenker meredeken lefelé ívelő pályafutása.

Játékával a legtöbb neves rockgitárosnak inspirációt jelentő muzsikus persze részben tehet is jelen pozíciójáról, hiszen a legutóbbi időkben már megjelenésében sem a gitárhőst idézte, aki a világ legjelentősebb rockszínpadjain túrt jellegzetes testtartásával. Lehetetlen sapijában, szőrősen, és mezítlábas tornacipőjében úgy festett, mint egy lepukkant homeless. Már csak a megmaradt ingóságaival kibélelt egy-két teszkós reklámtatyó hiányzott a kezéből. Ha már drogozik az ember, legalább nézzen úgy ki, mint Iggy Pop, nem?

Miska bácsi azért talán mostanra kezdi magát mentálisan összekapni, legalábbis a legújabb hírek, valamint a jubileumi japán koncert hang- és képanyaga ezt támasztják alá. Személy szerint lelkes vagyok, ha Schenkerre terelődik a szó. Mostanában különösen igaz ez a két Schenker-Pattison Summit albumra, amely 2004/2005-ben jelent meg, a legnagyobb titoktartás mellett. Alig volt visszhangja a két megjelenésnek, pedig ami ezeken hallható, azt vétek nem odadörgölni a gitárbarátok orra alá, füle elé.

A lemezek koncepciója csupán annyi, hogy elővettek néhány rock és blues klasszikust, leginkább a 60/70-es évekből, hullabiztos alapokkal és feelinges ritmusgitárral felrántották őket, Davey Pattison felénekelte, Schenker pedig jött a vadiúj Dean MS Retro Signature hangszerével és megmutatta, hogy nem a ruha teszi a Fendert (illetve a Dean-t).

Nem a tőle megszokott, hajlékony sound jellemző a lemezen. A megcélzott vintage hangulathoz jobban illeszkedő, a visszavett torzítással, de élesen, dinamikusan karcoló hangszín zseniális választás. Így egyszerre lett modern és nagyon is hagyománytisztelő a végeredmény. Amit pedig a "Whiter Shade Of Pale" (első lemezen), 'While My Guitar Gently Weeps', 'Layla', 'Dear My Fantasy' dalokban odatesz, az kötelező tananyag, mese nincs! 

Túrisas