Kiadó:
JTC Records

Honlapok:
www.marcosfogli.com
facebook.com/marcosfogli80
bandcamp.com/album/welcome-to-ooglyworld

Beütött a nyári "szabadságolások" ideje, azaz a zeneipar is takaréklángon ég, ezért - szokás szerint - most egy kicsit "visszafelé" tekingetünk. Régi restanciám Marco Sfogli 2023-as szólólemezének ismertetése, mert a megjelenésekor valamiért elkerülte a figyelmemet. Súlyos mulasztás ez, főleg azért, mert a "Petrucci-iskola" egyik legtehetségesebb "diákjáról" van szó, aki a mestertől mindent, de mindent elsajátított, sőt még új színt, lazaságot, extra-dallamérzéket is tudott vinni a dologba.

Az 1980-ban született casertai gitáros a progresszív rajongók előtt nem lehet ismeretlen, hiszen James LaBrie mellett , a Creation's End és az IceFish kötelékében már sikeresen abszolválta a mestervizsgát, de a saját szólólemezeivel is bebizonyította, hogy a helye van a legnagyobbak között. Ennek ellenére a "nagy áttörés" elmaradt, bár ez nem az ő hibája, inkább annak a logikusan levezethető és sajnos szükségszerű folyománynak ronda hozadéka, hogy az instrumentális gitárzene népszerűsége lassan a kizáródott és trombotizált aranyérével vetekszik.

Az albumon most is nagyszerű zenészek működtek közre, a basszusgitárt Adam Nitti, Alessandro Sala és Andrea Casali kezelték, a dobokon Alex Holzwarth, Jelly Cardarelli, Roberto Gualdi és Virgil Donati játszott, a "szintiboy" szerepét pedig (persze Sfogli mellett) egyes nótákban a varázslatos Alex Argento látta el.

A korábbi lemezekhez képest a "Welcome To Ooglyworld" szerencsére nemcsak a vérciki borítóval tűnik ki, hanem azzal is, hogy kevésbé csapongó, pontosabban és igényesebben talán úgy kellene fogalmaznom, stilárisan jobban fókuszált. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy ez nem zárja ki az alkalmi kikacsintásokat a jazzesebb, fúziósabb hangzás felé. E tekintetben egyértelmű kedvencem a "Highway To The Park" című ballada, amibe még egy szaxiszóló is belefért (aki ismer, tudja, hogy ez a gyöngém). A másik "kakukktojás" a lemezt záró és kivételesen énekes "Again", amelyikben Alberto Bravin rezegteti hangszálait a Big Big Trainből.

Asszem itt a tudományom végére is értem, nem igazán tudok többet mondani az albumról: háromnegyed óra tömény hangszertechnikai, dalszerzői és dallamalkotói oktatómunka a legfelsőbb fokon!

Tartuffe