Kiadók:
Nomota LLC (US)
Frontiers (EU)

Honlapok:
www.journeymusic.com
myspace.com/journey

Talán kevesen tudják, de a Journey eredetileg progresszív, jazz-rock fusion zenekarnak indult Carlos Santana mellől kihullott zenészekből. Csak miután minden hangszeres kompetencia és invenciózus zenei megközelítés ellenére sem tudták a közönség figyelmét fölkelteni döntöttek kiadójuk tanácsára úgy, hogy az akkoriban igen népszerű Foreigner és Boston vonalon előre menekülve belevetik magukat a népszerű, közönségsiker-orientált rádió rock világába. Ez a háttere annak, hogy a Toto-hoz és az Asia-hoz hasonlóan hatalmas sikereket arathattak le és médiasztárok lettek úgy, hogy kivételes zenei tehetségüket közönségénekeltetős himnuszok és közérthető slágerek megírására fordították. Ugyanis ehhez is kell ám egy jó adag istenadta tálentum! Attól még senki sem lesz sikeres sláger-szerző, hogy a homlokáról lóg egy hosszú befont hajtincs... Akinek füle van a hallásra, hallja meg...

A Journey viszontagságos, folyamatos tagcseréktől zaklatott karrierje símán kiadna egy enciklopédikus méretű monográfiát; fölösleges is lenne egy százszor meg ezerszer elbeszélt történetet újra fölmondani. A lényeg, hogy Steve Perry énekes legenda távozása után Arnel Pineda szappanoperába illő fölfedezésével sikerült újrakalibrálni az együttes megreccsent szerkezetét. Az "Eclipse" immár a második lemez, amit a közel tökéletes Perry-klónnal, Pinedával készítettek el. A 2008-as "Revelation" szerintem jobb lemez volt, de egy ilyen megaköltségvetéssel dolgozó, nagykiadós bandához méltatlanul gyengén szólt, jóllehet az újra fölvett régi slágereket fölvonultató bónusz lemez kedves kis meglepi volt. Az "Eclipse" hangzása azonban sokkal kerekebb, s ezért valahogy rockosabb is.

Sajnos most sem sikerült ráduplázni olyan klasszikusokra, mint a "Don't Stop Believing" vagy az "Any Way You Want It", de az alkalmi tölteléknóták ellenére (pl. "She's A Mystery" és az instrumentális "Venus") akad néhány kimondottan tetszetős fülbevaló, mint a "Edge Of The Moment", a "Resonate" és a "Someone", vagy a nagyszabású, megindítóan lírai "To Whom It May Concern". Az utóbbiban olyan finoman, fílingel penget Neal Schon, hogy az Túrisas cimbora minden rá vonatkozó kételyét el kellene, hogy oszlassa. Az "Eclipse" tehát nem lesz klasszikus Journey lemez, de a vérbeli rajongókat sem fogja elidegeníteni, mert méltó híres-neves elődjeihez, ha nem is egyenértékű velük.

Tartuffe