Miért van az, hogy mikor én megyek a Pannóniára, mindig hideg van. Rendezzék bármikor. Hideg van.  És esik is. Ez már évek óta így megy. Na  jó, tegnap otthon hagytam a bőrkabátot, amit aztán este már nagyon bántam. VIP bejárat, de jó nekem :) Mert nem csak megfázni megyek le minden évben, hanem dolgozni is. Parkolás a nagyszínpad mögött, de gyorsan ám, mert éppen érkeznek azok a kisbuszok, amik a Twisted Sister cuccát hozzák. Meg a Twisted Sistert.

A parkolás megvolt, nézzük, mi folyik a nagyszínpadon. Feró és a Beatrice. Előttük kb. 400 ember. Néhány nyakában stílusosan babos kendő. Mindenféle korosztály, különböző alkoholos befolyásoltsági szinttel. De egy közös mindegyikben:  isszák Feró szavait. A több száz ember egyszerre lélegzik, egyszerre tapsol és hullámzik. De nem is vártam mást. Feró örök és hiteles. Nincsenek sztárallűrök, csak áll a színpadon és teszi a dolgát. Én is csak állok és nézem a tomboló tömeget. Szakmai ártalom, hogy másként nézek egy koncertet, mint mások. Talán éppen azért tűnt fel, hogy Magasházy Viktor milyen iszonyat tehetséges gitáros. Miután megkeresem a leesett államat, megfogalmazódik a szó a fejemben: respect... 8 óra munka, Nagyvárosi farkas, Katicabogárka, és többiek. Letudva. Örökzöld. De tényleg.

Lassan továbbállok, mert dolog van. Merre van a metal sátor? Az a metal sátor, amiben ma este többek között a Tirpunk is fellép. Közben elhaladok a Maláta Bár mellett, ahol épp a Mocsok 1 kölyök zenél. Nem állok meg. Nem az én zeném.

Metal sátor megtalálva, zenekar beengedve. Távolban meghallom Pataki Attila hangját. A következő örökzöld a nagyszínpadon. Az vesse rám az első követ, akinek nem volt meghatározó az Edda zenéje a nyolcvanas években. Na, jó, szűkítsük a kört: azokra, akik már éltek akkor. Na, ugye? Az volt.

Kölyköd voltam, Edda blues, ami ma este még bluesosabbra sikerült, mint amennyire kellett volna; Hűtlen és végül a Kör. Na, azt már én is éneklem. A többi kb. 500 emberrel együtt. Az Eddát lehet fikázni, le lehet írni, lehet azt is mondani, hogy Alapi gitárszólói valahogy hosszabbak, mint amennyit a szám valóban elbírna, de mikor ott állsz a tömegben és szól a Kör, Te is énekled. Nincs mese. Egy profi tudja, hogy mennyi ideje van a színpadon. Attila profi. Tudja. Egy kis politika a végére, majd meghajlás. Valamit a végén még a tömeg közé dobál. Messze állok. Nem látom és nem is érem el.

Vissza metal sátorba, ahol már javában a Tirpunk zenél. Nincs sok idejük, mert fél 9-kor mindenki a nagyszínpad felé veszi majd az útján, de a srácok nagyon jók. Ránézésre legalább még 100 ember gondolja ugyanezt. Na, menjünk, nézzük az amerikai zenekart! Ha azt mondom, hogy még most sem hiszem el, hogy láttam őket, elhiszitek?  El. Tudom. A fél kilences kezdéshez képest apró csúszás, de így legalább van ideje mindenkinek a színpad elé érni.

Egyre nagyobb a tömeg. Dobos már a dob mögött, jön a basszeros, a gitárososok, aztán hosszú kabátjában és hozzáillő hosszú hajával Dee is megérkezik. Hatalmas ováció kíséretében természetesen. 35 éve a színpadon. Egyszerűen elképesztő! Az első pár percben próbálok nem sokkot kapni. Nézem a kivetítőt, olyan, mintha tévében nézném. De nem! Hiszen ott vannak a színpadon! Dee pár kedves szóval köszönti a tömeget. Azért biztos, ami biztos, megkérdezi, hogy beszélünk-e angolul :) Aztán belecsapnak az első nótába. 

Hogy van az a feltehetőleg magyar mondás, hogy ha elmúltál 40 és úgy kelsz fel, hogy nem fáj semmid, akkor meghaltál. A fenéket! Itt ez az 56 éves amerikai pasi, aki huszonéveseket megszégyenítő tempóban és kondícióban, no meg lelkesedéssel csinálja a show-t a színpadon! Ja, és még jól is. Lenyűgöző! Azt érzem, hogy nekem/nekünk csinálja. Szórakoztatni akar és sikerül is neki. Átrepülte az óceánt, eljön egy magyarországi fesztivál, számára pöttöm színpadára, és akár meghal azért, hogy szórakoztasson. Más világ. Ez a showbiznisz!

Aranyos momentum, mikor Jay Jay French lefényképezi a tömeget. Az albumba, mondja. Lehidalok. Érezhető, hogy bár tetszik a zene a tömegnek, nem napi szinten hallgatjuk a Twisted Sistert. Ők is érzik. Mi a megoldás?

We're Not Gonna Take It!!!!

Valószínűleg egy átlagos Fradi-MTK örökrangadón nincs ilyen ováció, mint mikor az első taktusokat meghallja a tömeg. Erre várt az a pár ezer ember, ebben a dög hidegben. Dee is érzi, hogy most megfogott minket. Totális ováció! Mindenki otthon érzi magát. Mi is és ők is. Ha másért nem, már ezért megérte. De miket beszélek. Megérte! Minden szempontból. Ott lenni, állni a tömegben, átvenni a ritmust és látni a Twisted Sistert, aki a Wikipédia szerint egy glam metal banda és 1972-ben alakult New Yorkban. Legismertebb slágerük a "We're Not Gonna Take It", amit tegnap este többedmagammal, Magyarországon, Várpalotán, a Pannónia fesztiválon együtt énekelhettem velük.

Boltsek Andrea