Honlapok:
www.prestoballet.com
myspace.com/prestoballet

Eleddig Kurdt Vanderhoof és társai stabilan három évenként jelentették meg múltidéző, konzervatív módon progresszív, visszatekintő módon előrelátó, hátrafelé irányban előre haladó albumaikat. Mostanában vagy fölpörögtek a dolgok Washington államban, Vanderhoof házi stúdiójának tájékán, vagy az előző lemezről egy maxi-lemeznyi anyag lemaradt, hiszen kevesebb, mint egy évvel az ucsó album megjelenése után, előálltak egy EP-vel. Aligha tévedek, ha én az utóbbi eshetőségre szavazok, hiszen a legelső lemezről is maradt le vagy három egyáltalán nem gyönge nóta (Gypsy Road, Mr. Amazing, Surprise), amelyeket a banda honlapjáról nemrég még ingyen le lehetett tölteni.

Bizonyos változásokról szót kell ejtenünk, hiszen Vanderhoof, beismerve, hogy a hagyományos értelemben vett zeneipar (kiadós terjesztés) kifingott, csak az iTunes-on tette letölthetővé az EP anyagát, illetve saját honlapján keresztül árulja a CD-ket. Időközben dobos nélkül maradt az együttes, Jeffrey McCormack pont egy héttel az EP megjelenése előtt jelentette be távozását. Dobosok figyelem!!! Vanderhoof a kurdt@prestoballet.com címen várja a jelentkezéseket. Ha Vörös Attila a Nevermore gitárosa lehetett, akkor bármi elképzelhető, nem?

Az új album, amelynek címe Komjáthy-féle fordításban így szól: "Csípem, amit a kéróval csináltál!", öt vadi új dalt sorakoztat föl, plusz egy bónusz nótát, ami csak a CD-n szerepel, az iTunes-ról letölthető változatban nem. A bónusz az előttem teljesen ismeretlen The Sensational Alex Harvey Band-től való "The Faith Healer", és szerintem igazán kihagyható lett volna, bár értem, hogy Vanderhoof így akart tisztelegni fiatalkori kedvencei előtt.

Amúgy a többi szerzemény egészen pofás, csupán az idegesítően Supertramp-es "Deep, Dark, Blue" (az agyonjátszott "The Logical Song" ikertestvére) hallgatása alatt éreztem úgy, hogy Vanderhoof-ot cserbenhagyta a múzsája. Összességében tehát van itt négy dal, ami méltán tart igényt figyelmünkre, különösen a közel 10 perces "King Of The Stars". Valamivel talán kísérletezőbb, karcosabb a megközelítés, mint a legutóbbi lemezen (lásd pl. a "Looking Glass" riff-vezérelt lüktetését), s remélem ez a tendencia maradni fog.

Tartuffe