Don Airey: All Out (2011)

Kiadó:
Provogue Records

Honlap:
www.donairey.com

Amikor Jon Lord 2002-ben bejelentette: távozik a Deep Purple-ből, hogy önálló zeneszerzői karrierjére összpontosíthasson, Don Airey mozgósítása tulajdonképpen a legkézenfekvőbb megoldás volt. Airey magasan képzett, egyetemi diplomás muzsikus (University of Nottingham, Royal Northern College of Music), aki nem hétköznapi rutint szerzett olyan előadók mellett, mint Gary Moore, Ozzy Osbourne, Rainbow, Judas Priest, Black Sabbath, Jethro Tull, Whitesnake, Colosseum II, Sinner, UFO, Michael Schenker, Uli Jon Roth, Ten, Living Loud, stb.) Még fölsorolni is fárasztó.

Mivel a "Mélybíbor" 2005 óta nem kreatív (inaktívnak nem mondanám, hiszen folyamatosan koncerteznek, pl. a Kremlben, ahová már szinte hazajárnak, hiszen Dimitrij Medvegyev orosz államfő nagy hard rock arc), Airey mostanában saját lemezeivel mókol. Az "All Out" 2005-óta már a második korong a saját neve alatt (Light In The Sky - 2008). Természetesen a billentyűk, főleg a Hammond billentyűi, dominálnak; a lemez kb. fele arányban instrumentális szerzeményeket tartalmaz, de Carl Sentance (Krokus, Geezer Butler, Tokyo Rose) énekes David Byront idéző szereplése is igen meggyőző. Főleg miatta az "All Out" nem is annyira a Deep Purple-t juttatja eszünkbe, hanem inkább a klasszikus Uriah Heep-et (lásd: The Way I Feel Inside, Wrath Of Thor) vagy a Kurdt Vanderhoof-féle Presto Ballet-t.

Véleményem szerint a jelenleg rákkal küzdő Lord (mielőbbi és teljes gyógyulást kívánunk neki!) izgalmasabb stílusú, sokoldalúbb szólista, de Airey is kitesz magáért a lemezen, csak úgy ömlik belőle a régisulis, '70-es éveket idéző muzsika, bár érdekes módon nekem éppen a kicsit modernebb hangvételű dalok jönnek be nagyon, mint a Bernie Mardsen (ős Whitesnake) vendégszereplésével rögzített "Running From The Shadows" (mintha a "Sea Of Light"-korszakos Uriah Heep-et hallanám!), valamint az instrumentális "Long Road", amiben Don tesója Keith gitározik egy lehelet finomat. Ha már a vendégeknél tartunk: nem kedvelem annyira Joe Bonamassát, de a "People In Your Head"-ben kegyetlen nagyot teker.

Talán nem tökéletesen egységes az album zenei összképe, de itt minden klasszikus hard rock rajongó talál magának ínycsiklandozó falatokat. Mehet befelé az új Uriah Heep, Cornerstone, Voodoo Circle lemezek közé!

Tartuffe

Címkék: lemezkritika