Holy Force: Holy Force (2011)

Honlap:
www.holyforceband.com

Egy pillanatig sem gondoltam, hogy Mark Boalsnak ideje lesz megszokni a frontember szerepét André Andersen despotikusan irányított bandájában, a Royal Huntban. Miközben ott már a klasszikus "Paradox" (1997) folytatása készül (újra) D. C. Cooperrel és egy új gityóssal, Jonas Larsennel, Boals - aki úgy tűnik, sehol sem tud igazán gyökeret verni - elkötelezte magát egy Holy Force néven futó projekt mellett.

A Holy Force egy bizonyos Ango Chen fejéből pattant ki, akit Mike Vescera bandájából lehet, hogy ismernem kéne, de férfiasan bevallom, még életemben nem hallottam róla (ebből látszik, hogy nem igazán követem az ex-Malmsteen énekes pályafutását). A taiwani születésű gitáros-billentyűs nem éppen rock fazon, de a Holy Force-ot hallgatva kiderül, hogy a kisujjában van a Rainbow-iskolás neo-klasszikus gyökerekkel rendelkező hard rock zene minden csínja-bínja.

Ango Chen nemcsak a zenét és a szövegeket szerezte, de a billentyű részeket is ő játszotta föl, illetve a lemezt is ő producerelte. Mark Boals leigazolása kézenfekvőnek tűnik, hiszen Chen neo-klasszikus vonzalma nem annyira Yngwie, mint inkább Andersen stílusával rokon. A Holy Force - bár gitárdúsabb és ugyanakkor szinti-szegényebb mint a Royal Hunt - olyan összképet mutat, mintha Andersen egyik szólólemeze lenne.

Nem egészen értem hogyan került a csapatba, de a bőgőt Mike LePond (Symphony X) kezeli, a feszes, erőteljes ritmusokat pedig Kenny "Rhino" Earl (Angels of Babylon, Holy Hell, ex-Manowar dobos) szolgáltatja. Ezek a nevek biztosan segítenek fölhívni a kritikusok figyelmét az egyébként ismeretlen taiwani muzsikus munkájára. Tartok tőle, hogy erre már azért is szükség lesz, mert Chen nekem nem tűnik sem kivételes tehetségű zeneszerzőnek, sem figyelemreméltó gitárhősnek.

A Holy Force tulajdonképpen egy középszerű és kicsit szárazra kevert anyag, amely - miközben hűségesen ápolja a klasszikus Rainbow örökséget - elsősorban Boals és LePond miatt érdemes az érdeklődésünkre. Boals rajongói - megjegyzem: nem tartozom közéjük - nyilván hálásak lesznek az anyagért, jóllehet a magas fejhangok mestere megfordult már nagyobb formátumú zenészek bandáiban is.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika