Egy instru gitárlemez, amelynek minden lefogott hangját megbabonázva hallgatom, egy lemez, amelyet nagy valószínűséggel a büdös életben nem fogok többé meghallgatni. Nocsak, Skizofrén úr lemezkritikát ír? Nem, dehogy! Csupán arról van szó, hogy nem különösebben tehetséges (dőlj hátra Tartuffe, széles mosollyal az arcodon…) szobagitárosként mindig ámulattal figyelem, hogy egyes gitárvarázslók miként tudják megszólaltatni a hangszert, márpedig Pisti Franciahonból úgy tudja megszólaltatni, hogy az nekem lenyűgöző, akármit játsszon is. És itt a lényeg: Pisti Franciahonból a lemezen "akármit" játszik.

Forté főzenekara a neoklasszikus metalban domborító Adagio óriási kedvenc, minden lemezükért lelkesedek, mert hangszeres varázslatokat és DALOKAT tartalmaz. Szólólemezére utóbbit nem írt, csak pőre, de technikailag persze élményszámba menő "akármiket". Hiába a neves vendégek (pl. Jeff Loomis) csatolt fájlként szívességből átküldött és bekopizott skálázásai, a "The Shadows Compendium" egy korrekt workshop, herélt Adagio stílusban és ezzel le is tudja a feladatát.

Még a legvégére felvett "Holdfény" szonáta feldolgozása is spontán ötletelésnek tűnik a jól ismert zongoramelódiára. Szerintem a lemezfelvételnek nevezett gyakorlás levezetéseképpen elindította a felvétel gombot, és meg is hagyta nekünk meglepibe az első változatot azon melegében. Remélem az épkézláb zenei ötletek azért sorakozgatnak a következő, gyilkos Adagio lemezre, ezt meg majd csomagolják mellé bónusznak. Na, úgy kifejezetten csípném. Hát így készült és ilyesmi lett....

Túrisas