Honlapok:
www.thedproject.com
myspace.com/thedesbiensproject

The D Project, mi? Stéphane Desbiens kanadai gitáros-énekes Quebecből nem törte sokáig a fejét azon, hogy is nevezze el a bandáját. Az elég ötlettelen névválasztás egy neo-prog rock zenekart takar, akik majdnem tökélyre fejlesztették a "lenyúljuk a Pink Floyd stílusát, és meglovagoljuk a legenda töretlen népszerűségét" halál egyszerű stratégiáját.

Desbiens, miközben más bandákba is besegít, már harmadik lemezét adja ki, és csakúgy, mint a korábbi albumok esetében (Shimmering Lights – 2006; Sagarmatha Dilemma - 2008), most is pár neves vendéggel együtt muzsikálgat. Korábban meghívta Thomas Bodint (The Flower Kings) és Derek Sheriniant (Dream Theater), ezúttal pedig Tony Levin (Liquid Tension Experiment, King Crimson, Peter Gabriel) és Lalle Larsson (Karmakanic) segítették a stúdióban.

Amit Desbiens művel, az egyébként már a szemtelenség határát súrolja. Az egy dolog, hogy sok és aprólékos munkával levette Gilmour stílusát, az is egyfajta adottság, hogy külsőre a fiatalkori Gilmourra hajaz, a hangjáról nem is beszélve, de a dalok is vastagon nyúlnak a "Division Bell"-érás Pink Floydtól. Ezt a tendenciát – föltételezem, tudatosan – tovább erősíti, hogy a lemezt Desbiens kedvenc szerzőtársa, Francis Foy mellett az az Andy Jackson producerelte, aki a "Division Bell" és "A Momentary Lapse Of Reason" hangmérnök-producere is volt.

Az eredmény magáért beszél. Ha nem is pótolja a nagy legendát, amely Richard Wright halála óta már szinte biztos, hogy soha többé össze nem áll, azért legalább valamelyest enyhíti a rajongók elvonási tüneteit. Ebben a tekintetben a The D Project a német RPWL-lel rokon, bár Yogi Langék valamivel modernebbül szólnak, kevésbé tribute jelleggel állnak hozzá a dologhoz.

Tartuffe