Marquee/Avalon (egyelőre)

 

Honlap:
myspace.com/lastautumnsdream

 

Mikael Erlandssonnak 9 élete van, mint a macskáknak. És a "Végső Ősz Ábrándjá"-ból is ez már a kilencedik. Én minden egyes alkalommal arról ábrándozom, hogy "Ez a harc lesz a Végső!", de mindig újabb és újabb albumot adtak ki. Talán nekem kellene az a 9 élet, mert én minden egyes alkalommal belehaltam az unalomba.

 

Nem tudom, mi a titka a Last Autumn's Dreamnek, nekem valahogy nem tudtak eljutni a lelkemig. Most is netezés közben betettem háttérzenének, és először akkor kaptam fel a fejem, amikor a "The Last To Know"-ban meghallottam Jeff Scott Soto hangját. Az a duett magasan a lemez  legjobb pillanata. A következő "Angel Eyes"-ban van még egy duett egy Jenny Redenkvist nevű énekesnővel, (akinek átlagos hangja van, viszont bika jól néz ki, úgyhogy meg tudom érteni Erlandssont, ha ki akart csikarni belőle egy kis együttműködést), de aztán megint semmi. Egyszer csak véget ért a lemez.

 

Hiába az ex-Fair Warning gitáros Andy Malecek, és az ex-Talisman dobos Jamie Borger, nem tudják érdekessé varázsolni a zenét. Minden nóta ugyanazon a középhangfekvésen, középtempóban, középszerűen átlagos dallamokkal próbál operálni, és bár én vagyok kikiáltva itt AOR-őrültnek (ami részben igaz is), de ezt a zenét nem tudom megemészteni. Ami sikerült a Fair Warningban az Angyalka Helga/Szív Tomi párosnak (esküszöm, ezen a néven a Fásy Mulatóba is beférnének, egyébként becsületes nevük Helge Engelke & Tommy Heart), az itt nem akar működni. De akinek bejöttek az előző lemezeik, az ne habozzon megvenni ezt se, mert semmivel sem rosszabb, mint korábbi alkotásaik, csak nem is jobb egy fikarcnyival sem. Illetve talán egy hangyafasznyival, de az is csak JSS-nek köszönhetően.