Kiadó:
M&O Music

Honlapok:
www.acyl.fr
myspace.com/acylband

A "tufa" heavy metalosok - na, nem a bántó, hanem a "garaeli" értelemben - most hagyják abba az olvasást, ugyanis a francia-arab Acyl bemutatkozó lemezén minden olyan van, amitől általában föláll a szőr a hátukon - hacsak nem gyantáztatják. Itt, kérem szépen, hörögnek, arab népi hangszereken játszanak, nincsenek gitárszólók (kivételesen ez nálam is brutális hendikep), viszont vannak algériai berber törzsi rigmusok. Konkrétabban fogalmazva, nem mainstream metal bandáról van szó, hanem egy progresszív ethno-metal formációról, ami még valamikor 2007-ben állt össze négy, titokzatosan "keresztnevük" mögé rejtőző algériai muzsikusból. Tényleg, akkor most a muszlimoknál mi van keresztnév helyett, "khitan"-név (a Mohammed által kötelezően előírt előbőr eltávolítás után)?

Az "Algebra" cím annyiban félrevezető, hogy közel sem annyira matekos ez a metál, mint amennyire azt a progresszív stílusmeghatározás sejteti. Inkább az arabos ritmusok és hagyományos berber hangszerek (bendirs, guellal, derbouka, gumbri, karkabous, oud, mandola, guesba, udu és tare - feléről se tudom, hogy mi), valamint a szokványostól eltérő dalszerkezetek teszik különlegessé. Az biztos, hogy a feszes fémkabátba öltöztetett hagyományos népzenei elemek miatt egészen elvont - hogy ne mondjam: alteros - az Acyl zenéje, de akármilyen "közérthetetlen", a kellőképpen nyitott metal-világpolgárnak tartogat néhány élvezetes pillanatot.

Nyilván elsősorban olyanoknak érdemes belehallgatni, akik az Orphaned Land-et is könnyen befogadják, illetve a Myrath sajátos stílusától sem idegenkednek. Én történetesen ilyen vagyok, ráadásul egy túlnyomórészt muszlim országban töltött hat hónap is kialakított bennem némi affinitást. Mindazonáltal egyáltalán nem bánnám, ha idővel több énekelt refrén, népzenei hatás, és mindenekelőtt legalább néhány értékelhető gitárszóló jelenne meg az Acyl zenéjében. Attól még hitelesebb, még eredetibb lenne az egész - a zenekar neve ugyanis éppen ezt jelenti. Nomen est omen - kedves "habibi" - nomen est omen...

Tartuffe