Jeff Scott Soto: Damage Control (2012)

 
Kiadó:
Frontiers Records

Honlapok:
www.jeffscottsoto.com
myspace.com/sewtoe
 
Milyen jó annak, akinek 3 neve van! A monogramja is egyedivé válik. A JSS monogram ma már fogalom. Akárcsak a JLT. Pedig első alkalommal csupán mellékszereplő volt egy instrumentális lemezen. De az a lemez korszakalkotó lett: Ingvi Manci (ahogy kedvenc feleségem hívja, mert a Malmsteen is csak olyan, mint a Hyppolit, úgy is lehet mondani, de nincs semmi értelme) első albumáról az "As Above, So Below" nótától a mai napig libabőrös leszek. Később énekelt a Túrisas által "imádott" Róka Rudi Pell mellett (Már megint egy háromnevű! Lehet, hogy ennyi a rockzenei karrier titka? Malmsteen is mesterségesen "háromnevűsítette" magát Yngwie Johann Malmsteen-né.), sőt azóta is rányomta bélyegét több, kultikussá vált produkcióra, mint az Eyes vagy a Soul SirkUS. Legutóbb épp a W.E.T.-től (3 betű!) lett nedves a rajongólányok bugyija, miközben a TSO-val (Figyeled? 3 betű!) szelte át - nevével ellentétben nem Szibériát, hanem - Amerikát, majd 2010-ben Európát is.
 
De közben Manci egy másik exénél, Marcel Jacobnál megtalálta a maga talizmánját. 20 éven át, 1990-től MJ haláláig (lehet, neki is kellett volna középső nevet választania, hogy több szerencséje legyen az életben maradáshoz) viselte ezt a Talismant, de közben szinglizett, akarom mondani szólózott is egy keveset, 50%-os sikerrel. A "Love Parade"-en megpróbálta kedvenc műfaját, a funky/soult belekeverni a zenéjébe, kevés sikerrel. Így aztán visszatért a már többször bevált, kemény riffekkel és jó gitárossal megtámogatott dallamos rockzenéhez, és készített két csodálatos albumot, a "Prism"-et és a "Lost In The Translation"-t. A legutóbbi, új irányok felé kacsintgató "Beautiful Mess" viszont kevésbé volt csodálatos, úgyhogy 2012-ben megint visszatért a helyes vágányra.
 
Segítették őt a helyes úton maradásban korábbi zenésztársai (Marcel Jacob, akinek a szelleme ott van a dalokban, valamint Jamie Borger, Gary Schutt, Jorge Salan, Joel Hoekstra, Edu Cominato és BJ a Tempestt-ből), valamint több zenész barátja, akikkel - tudomásom szerint - most muzsikált először együtt (Casey Grillo egyenesen Kamelotból jött vissza segíteni, míg Dave Meniketti és Mike Vanderhule a tegnapját és a máját - de nem azt! - is rá áldozta. (A Y&T is 3 karakter, ha nem is 3 betű! Mit szólsz?)
 
 
Ha minden alkoholistának ennyi barátja lenne (és itt nem a borbarátokra gondolok), akkor nem lennének alkoholisták. Ennyi jó barát mellett nem lehet rossz útra tévedni. Mintha újra a régi talizmánja vezérelné! A zene visszahozza volt zenekarának legjobb pillanatait és a két sikeres szólólemez hangulatát. Az előzetes beharangozó nóta (Look Inside Your Heart) ugyanolyan könnyen válhat a koncertek slágerévé, mint az "I'll Be Waiting" (Talisman, 1990) vagy az "Eyes Of Love" (Prism, 2002). A nyitó "Give A Little More" riffjei a W.E.T. lazaságát juttatják eszembe, a címadó "Damage Control" a Talisman hagyományosabb hard rock nótáinak hangulatát hozza vissza, a "Die A Little" című dalnak szinte minden hangját ismerem valahonnan, mégis nagyon élvezem, a "Krazy World" (igen így, K-val) egy apró kikacsintás megint a funky felé, de kemény riffeléssel megbolondítva, mint az "Alive" a Soul SirkUS-ban, a "How To Love Again" hagyományosan "Lost In The Translation"-ös dallamait egy Malmsteen-os szóló dobja még magasabbra fel, míg a balladák (és ide sorolom a középtempós "If I Never Let Her Go"-t és a komolyabb hangvételű "NeverEnding War"-t is, nemcsak a valóban balladisztikus "BonaFide"-t) a korábbi szólólemezek nagy pillanatait idézik fel. Nincs ezen mit ragozni. Ismét olyan mű született, ami klasszikussá válhat és ez 2012-ben nem semmi!
 
Nem szeretem a gagyi DVD mellékelettel "felturbózott" lemezeket (interjú, EPK, klip, meg a nagy semmi), de itt további 3 nótát is kapunk a deluxe edition-től (anno a Soul SirkUS-ból is 4 számmal hosszabbra "sikeredett" a bónusz DVD-s verzió), és ebből a stílusból szívesen hallgatok még további darabokat, úgyhogy azt hiszem, az lesz a jó választás! Ha mi is pontoznánk, mint a baráti oldalainkon teszik (tőlük kapjuk a baráti gesztusokat, meg a Friendly Fire-t is, hogy hadviselt szerkesztőtársainknak is kedveskedjek egy kis szakkifejezéssel), ezt biztosan maximális pontra javasolnám.
 
 
CsiGabiGa

 

Címkék: lemezkritika