Kiadó:
FC Records

Honlapok:
www.imminentsonicdestruction.com
myspace.com/imminentsonicdestruction

Portnoynak csak igaza lett. Sajnos. Az önismétlésből kiutat kereső progmetal szcéna egyre gyakrabban nyúl a modern metalhoz megújulást remélve. Végül be kellett engedni ebbe a stílusba is a Meshuggah céltalan, lehangolt őrléseit, a Muse furcsán popos elvontságát, a Between The Burried And Me és társai zakkant pszichéjének matekozásáról nem is beszélve. Legalábbis, mintha egyre több ilyen kísérletbe futnék bele mostanában. Meghallgattam már legalább 8-10 progos lemezt idén, de még egy sem volt olyan, ami igazán tetszene. Már előre látom az éves listámat: a végén olyan lesz, mintha '82-ben születt volna, Accepttel és Van Halennel a dobogón :D.

Ismerős a borító képi világa, hangulata, ugye? Akkor nem fogsz meglepődni, ha itt a Dream Theater erős jelenlétét fogod érezni. Megspékelve egy jó adaggal a fent említett modernkedésből. Ergo, pont olyan, mintha az Álomszínházban szabad kezet adtak volna őrült Mike görcsös erőlködésének, hogy trendik maradjanak.

Túl jó ez a lemez ahhoz, hogy lehúzzam, mégsem tudok maximálisan lelkesedni érte. Elindult a kedvenc stílusom egy olyan irányba, amibe nem biztos, hogy követni akarom. Oké, ezért ne a detroiti gárdát hibáztassam, nem ők tehetnek róla, ők csak újítani szeretnének, megmaradni izgalmasnak, felkelteni a figyelmet. Úgyhogy ajánlom ezt a cuccot mindazoknak, akik számára az új Dream túl kiszámítható és túlontúl múltba révedő lett. Azoknak, akik kedvelték Petrucciék azon albumait, amiken kikacsintgattak a futó irányzatokra. Mert néhány hibája ellenére – például a "hörgések" egyenesen nevetségesek – azért van néhány igen erős dal ezen a Roy Z. által kevert korongon. Aki pedig leragadna inkább a dicső múltban, az csatlakozzon hozzám nyugodtan a Van Halen – Accept éltetésben!

Kotta