Kiadó:
Scarlet Records

Honlapok:
www.secretsphere.org
myspace.com/heartanger

Mi, itt a dionysosrising oldalon úgy tűnik, olasz hetet tartunk. Ezt nem terveztük, csak így alakult. Marco Sfogli, Absolute Priority, Trick Or Treat és most a Secret Sphere. Ezt a szimfonikus hajlamú euro-power bandát még 1997-ben alapította az az Aldo Lonobile, aki 2006-ban Chitral Somapalával együtt a nemrég recenzált Civilization One-nak is szülőatyja volt, jóllehet az új albumon már nem szerepel.

Lonobile inkább szerelemgyermekére, a Secret Sphere-re koncentrált manapság, ami teljes vérátömlesztéshez hasonlatos frissítést kapott azáltal, hogy a Vision Divine-ból és a Killing Touchból ismert Michele Luppit leigazolták. Luppi már a stúdiómunkálatok alatt lelkesen nyilatkozgatott az új Secret Sphere lemezről, hangoztatván, hogy olyan bika anyag készült, amilyennek ezelőtt még nem nagyon volt részese. Őszintén szólva nem vagyok nagy rajongója Luppi operatikus, kicsit "csajos" hangjának, de mivel eddig sem adta nevét igénytelen fércmunkákhoz, elhatároztam, hogy érdemes lesz levadászni az új Secret Sphere albumot, noha eddig nem nagyon sikerült "kitüntető" figyelmemet magukra vonniuk.

Igazán kellemes meglepetés ért. Már az "Archetype" című előző lemezen (2010) érződött valami pozitív előjelű elmozdulás, valószínűleg elsősorban az új billentyűs, Gabriele Ciaccia miatt. De az "Archetype" még elég gyöngén szólt, a dob hangzás pl. tiszta gáz volt. Most azonban megdörren, csikorog az egész, ahogy azt a videóban csatolt "The Fall" is érzékelteti. A Rhapsody-s trappolások sem oly gyakoriak már, a Kamelot és az Avantasia útját bejárva a tempó talán visszafogottabb lett, de egyúttal "szálkásítás" is történt.

Akárhogy nézzük, Luppinak igazat kell adnom, ez tényleg az egyik legjobb anyag, amiben valaha is szerepelt. Jobb a Vision Divine-nál, de a Killing Touchnál is. Még nem sikerült alaposan áthallgatni a lemezt annyiszor, ahányszor szerettem volna. Azt viszont már most mondom, hogy minél többet "nézegeti" valaki ezt a "portrét", annál jobban magára ismer benne - na, nem a borítón szereplő she-male-ben vagy mi a csudában...

Tartuffe