Kiadó:
Massacre Records

Honlapok:
www.danteband.de
myspace.com/danteprog

Ez az év kutya rosszul kezdődött a firenzei költőóriásról elnevezett német progresszív metál bandának: január 5-én hosszú és súlyos betegség után elhunyt az együttes alapítója és gitárosa, Markus Berger. Isten nyugosztalja, mindössze 38 éves volt! Ilyen körülmények között alighanem az új album megjelenésének sem tudtak annyira örülni, pedig hallhatóan rengeteg munkájuk van benne. A "Vörös November" 2008 óta a harmadik albumuk, és végre egy komolyabb kiadóhoz kerültek. Reméljük, ezzel a tragédiával nem bicsaklik meg ígéretes karrierjük.

A bandát szegény Berger és a billentyűs, Markus Maichel alapították 2006-ban, egy Dream Theater koncert után, "hirtelen" fölindulásból. Nem csoda hát, hogy inspirációjuk legfőbb forrása éppen a legendás Álomszínház zenéje. Ez persze nem jelenti, hogy afféle arctalan hasonmások lennének. Sajátos, jellemzően németes karaktere van ennek a muzsikának, egyfajta szögletes súlyosság, borús hangulat jellemzi. Éppen ezért hallgatása közben gyakori asszociációk ébrednek bennem; olyan hasonszőrű német bandák stílusa, hangzása köszön vissza, mint a Tomorrow's Eve vagy az Ivanhoe.

A Dante olyan töményen hangszerelt, összetett muzsikát játszik, amelyben nem a hangszeres szólók, technikai villongások dominálnak, mert minden alá van rendelve a hangulatteremtésnek. A szinte hátborzongató atmoszférához nagyban hozzájárul Alexander Goehs énekes rekedtes, "kaparós" hangja. Nekem pont ezzel is van bajom; ez a zene – az én olvasatomban – egy nagyobb hangterjedelmű, dallamérzékenyebb torkot igényelne, ami föloldaná az instrumentális részek sarkos-németes összhatását.

Tartuffe