Kiadó:
Cornless Unicorn

Honlapok:
www.shanthagopian.com
facebook.com/SemanticSaturation

E mögött a túlnyomórészt instrumentális progresszív rock/metál projekt mögött egy örmény-szír-kanadai gitáros áll: egy bizonyos Shant Hagopian. Örmény, ami a származását illeti, szír, állampolgárságát tekintve, és végül kanadai, mert 2005 óta ott lakik. Itt szedte össze évek óta dédelgetett zenei álmának megvalósításához Virgil Donati dobost (Steve Vai, Kiko Loureiro, Planet X, Ring Of Fire) és Ric Fierabracci bőgőst (Dave Weckl, Frank Gambale, Chick Corea, Planet X). Nem rossz! Ezek bizony jól csengő nevek a szakmában!

Ezt, úgy látszik, fokozni is lehet. Még két neves vendéget is sikerült bevonnia a debütációba: az ugyancsak örmény származású Derek Sherinian billentyűst (Dream Theater, Alice Cooper, Planet X, Black Country Communion) és a német progresszív metál alapítójának számító Vanden Plas énekesét, Andy Kuntzot. Utóbbi az albumot záró balladában (What If We All Stop) ereszti ki kissé nazális, mégis szerethető hangját. A lemez végén ezt a dalt hallgatva egyre csak a fejemet ingattam: vajon miért nem lehetett több énekes szerzeményt fölvenni a repertoárba?

Hagopian kiváló zenész, még csak nem is exhibicionista. Teret enged más zenészeknek (mondjuk, ilyeneknek lehet is), nem teker-kapirgál fölöslegesen, játékát a dalok hangulatának alárendeli. Szerzeményei meglehetősen változatosak, látszik, hogy képzett jazz muzsikus, de ha kell, megmutatja a foga fehérjét, és olyan fejszaggató riffeket játszik, hogy csak nézünk, mint hal a szatyorban. Szóval, aki nem nyitott a különféle stílusok, hangzások, műfajok furcsa és kiszámíthatatlan keverékére, kerülje el Hagopian szellemi gyermekét, mert nem csak jelentéstanilag (szemantikailag), de zeneileg is  eléggé telített (szaturált).

Nem föltétlen kell, hogy egy recenziónak végkövetkeztetése is legyen, de most úgy érzem, ide kívánkozik: amilyen szerethető, intelligens instru muzsika ez, annyival jobban élveztem volna, ha valódi együttesként működik, minden egyes dalban esélyt adva Andy Kuntznak arra, hogy bebizonyítsa: lehet, hogy nem egy Jorn Lande-féle bődület lakik a torkában, de azért kivételes dallamérzékkel áldotta meg a Mindenható...

Tartuffe