"Kotta kollegának ajánlva!"

Nos, akik azt hiszik, hogy az Amaranthe találta fel a kanálban a mélyedést, vagyis az elektronikus ütemekre rábolondított disco-metált, annak ajánlom a Mex nevű magyar csapat 1993-ban kiadott, Őrülj+ című albumát, melynek borítóján a stílus megjelöléseként ott virított a "Metal Machine Music" felirat. Ez persze azoknak nem lehet újdonság, akik szerint a Föld csakrája is Magyarország alatt található, és Thomas Alva Edison tulajdonképpen magyar volt, akit még Ede Tamásként a folyamatos álomkór miatt küldtek ki Amerikába, ahol aztán olyan sikeresen gyógyították ki a folytonos aluszékonyságból, hogy hálából még a nevét is angolra fordíttatta le (Ede's son, ami aztán a kiejtésből adódóan az ismert írott alakká módosult).

A táncolható ütemek és a metál egyesítését azonban végül is a Die Krupps nevezetű, az elektronikus színtérről bezupált csapat vitte át a mainstreambe, olyan sikerrel, hogy ma már rajtam és James Hetfielden kívül talán nem is emlékszik rájuk senki. (A csapat elektronizált Metallica átiratait a hektikus frontember egy rakás szarnak minősítette, így született az a mondás, hogy szarból nem lehet várat építeni. )

De térjünk rá aktuális kedvencemre, az ízlésítészek szerint is konkrétan szörnyszülött Lordi nevű csapat új lemezének "metal machine music" stílusban fogant kislemezes nótájára. Nos, ha úgy nézem, az Eurovíziós dalfesztivált megnyerő csapat lehet, hogy nem a művészet csúcsa, és a zenéjük sem az az az előremutató, értéket hordozó idea, melyről az elsőbálozó lányok vágyakoznak, az azonban vitathatatlan, hogy olyan dallamokat képesek írni, melyek zombinyelvként ragadnak az ember fülébe. Bizonyítéknak itt van a "The Riff" nevű szerzemény, amit tulajdonképpen bármelyik mai discoban eljátszhatnának, már ha lenne igény a mai tánczenében a dallamokra, a hozzárittyentett video pedig azokat a zombifanatikusokat is elégedett fejlövésre késztetheti, akik szerint Romero, a zombifilmek szülőatyja is csak lopta az ötletet. Hogy kiktől? Hát az afro-karib vudu varázslóktól. Persze akik a Kissen és Alice Cooperen nőttek fel, most fitymálóan inthetnek, de kérem szépen, hallottak-e az említett csapatoktól ilyen technós ütembe ágyazott slágert valaha is? No, ugye nem. Így aztán megnyugtatva őket, ne szégyelljék, ha tetszik a dal, mert jól tudjuk, a szarból is lehet trágya, ami ugyebár hasznos dolog. Csak ne lenne olyan bűze…

Garael