Kiadó:
Sensory Records

Honlap:
www.kingcrow.it

Az olasz rock színtér, különösen a progresszív, a power és a prog-power vonulat tényleg elképesztő fejlődésen ment keresztül az elmúlt két évtizedben. A Kingcrow új albuma viszont nemcsak ezen kinyilatkoztatásra ad lehetőséget, de némi elmélkedésre is a progresszivitás mibenlétéről. Ebbe a csapdába azonban mégse sétálok bele most, legyen elég annyi, hogy szerintem igenis van diszkrét fejlődés ma is, lehet előremutató kísérleteket találni, és még véletlenül sem az Opeth, Meshuggah, Mastodon vonalra gondolok éppen (nem vitatva ezek jelentőségét).

Nem mindenki a Dream Theatert koppintja, maradjunk ennyiben. Ez a banda is igyekszik megkerülni a megkerülhetetlent, így legalább annyira művészi és európai a zenéjük, amennyire az Álomszínháznak nem az, bármennyire is közös gyökerekből táplálkozik mindkettő. A taljánok muzsikája eszvéesz leginkább azon zenekarokéra hajaz, akik újra tudták értelmezni a brit klasszikusokat, olyanokéra mint a Riverside, a Haken, vagy mondjuk az újabban feltűnt Headspace.

Itt is komolyabb szerephez jutnak tehát a lírai, merengősebb hangulatok (lásd csatolt videó), melyeket jómagam összefoglaló néven legtöbbször csak nyűglődésként szoktam aposztrofálni. Ezek, túlzásba víve – lásd Porcupine Tree – nálam lenullázzák az élvezeti értéket. Tufa vagyok, tudom. Ez a korong mégis bejön, mert sikerül a megfelelő lendületet, keménységet, riffeket még az előtt belecsempészni a történetbe, mielőtt az unalomba fulladna. Valahogy úgy, ahogy a Riverside csinálta még nem is olyan régen, vagy éppen a Fates Warning valaha.

Ha a saját hülyeségeimen túllépek, "szakmailag" is csak azt mondhatom, hogy a műfaj sztenderdjeinek megfelelően igen magas színvonalon zajlik emitt a bazseválás – sem a csapat dalszerzői vénájába, sem a tagok hangszeres kompetenciájába belekötni nem lehet. Könnyű lenne elsikkadni egy újabb prog-metal megjelenésen, de nem érdemes, mert az "In Crescendo" bizony a műfaj krémjéhez tartozik, még ha kutya sem fogja akként kezelni. Ami érdekes: ez már a brigád ötödik nagylemeze, betudható tehát ennek a produkció ilyetén érettsége. Hogy ennek ellenére nem ástam bele magam az előzményekbe, magyarázható azzal, hogy eddig mégsem hallottam róluk egy mukkot se – akkor talán nem lehetnek olyan kiemelkedő alkotások. Azért majd ha odajutok, belefülelek a korábbi munkáikba is.

Kotta