Kiadó:
Lion Music

Honlap:
www.galahadsuite.com
facebook.com/GalahadSuite

A Lion Music kiadónál úgy tűnik, buknak a concept-albumokra, minél banálisabb a történet, annál jobb. Anton Johansson (Mister Kite) évtizedek óta dédelgetett zenei álma az volt, hogy a Szent Grál sztoriba tekeri bele a saját csavarját... Sir Galahad, a kerekasztal lovagja, Lancelot törvénytelen fia elindul epikus útjára, hogy az áhított kehely helyett végül önmagára találjon. Nagyon eredeti... Nem teljesen értem, hogy miért Johansson neve alatt fut a projekt, hiszen rajta kívül még vagy hatan vették ki részüket a zeneszerzésből, pl. az Andromeda bőgőse, Linus Abrahamson. Johansson tehát inkább a koncepció atyja és a projekt menedzsere.

A zeneszerző és szövegíró társak mellett Johansson bevont a munkálatokba egy rakás zenészt, pl. olyan nagy neveket is, mint Mattias IA Eklundh és Magnus Karlsson gitárosok, valamint Lalle Larsson és Jens Johansson billentyűsök. Kellenek is az ilyen ismert zenészek, hogy a vállalkozás körül csapjanak némi forgószelet. Erre Johanssonnak mindenképpen szüksége van, hiszen saját (nem létező) ismertségére aligha támaszkodhatott. Sajnos azt kell mondjam, különösebben zeneszerzői géniuszára sem, mert a végeredmény elég középszerű lett.

Ezek a nagyszabású, epikus elképzelések vonzóak lehetnek, sokszor jól is el tudnak sülni, de kell mögéjük egy olyan stabil, megbízható, ihletett zenei agy, mint Arjen. A. Lucassen, Tobias Sammet, vagy éppen Vivien Lalu (Shadrane). Johansson azonban inkább a második vonalas, ugyancsak Lion Music istállós Lucasson-epigonra, Douglas R. Dockerre (Docker's Guild) emlékeztet. Érdekes, intelligens, power és progresszív díszekkel teleaggatott muzsika ez, de valahogy hiányzik belőle az a bizonyos plusz, ami miatt az embernek kikerekedik a szeme, valamint újra és újra ellenállhatatlan késztetést érez, hogy meghallgassa az anyagot.

Johanssonék rock meséje tetszetős, polírozott, ügyesen dizájnolt, de menthetetlenül steril és egyes pontokon már-már unalomba fullad. Több dinamika, ritmusváltás, zsiger, hangszeres akrobatika kellett volna bele. Valami olyasmire gondolok, mint amivel a "The Morning Sun - The Battle" című nóta kecsegtet...

Tartuffe