Honlapok:
www.puitribe.com
facebook.com/puimusic

A blogunk rendszeres olvasói tudják, hogy nagyon komálom a közel-keleti hatásokkal dúsított ún. orientális metált. Ezért kísérjük figyelemmel a Myrath, Orphaned Land, Edgend, stb. munkásságát, s ezért vadászok le olyan egzotikus megjelenéseket, mint a New York-i PUi, vagy ahogy az egyre szaporodó rajongótábor gyakran emlegeti: PUi Tribe.

Az együttest egy bizonyos Nazimcan Shuva alapította, aki Törökországban nőtt föl, s azért települt át az USA kulturális fővárosába, hogy komoly karriert építsen magának egy olyan zenei közegben, amely nem a külföldi minták, befutott előadók szolgai másolását tekinti ars poeticájának (ismerős?). A magát csak Prince-ként emlegető zenekar-vezető maga köré gyűjtött néhány hasonló gondolkodású zenészt (beszédes nevük: Siren, Makina, Shaa, Tek és Ki), akikkel a New York-i klubokban egyfajta kultikus státuszt sikerült kiépíteni. Látványos, teljesen borult bulikat tartanak, fanatikus követőiket pedig egy félholdat ábrázoló tetoválás alapján azonosítható  "People of the Moon" nevű közösségbe szervezik. Egyszóval hatásos a körítés, jó a marketing. Kell a maszlag a figyelemfölköltéshez és a népszerűséghez.

A zene legalább olyan őrült, mint maga Prince: alapvetően török népzenei elemekkel teletűzdelt riff-alapú metál, de vannak benne törzsi, szinte sámáni motívumok, néhány keleti hangszer és rengeteg elektronika (a leggyöngébb láncszem); a végeredményt pedig  "neo primal" stílusként emlegetik - ez a  rajongói adományokból finanszírozott bemutatkozó album címe is. Az biztos, hogy elég egyedi színfoltja a metál zenei színtérnek.

Shuva (alias Prince) gondolatai egyébként nagyon kuszák, nem érdemes vele készült interjúkat olvasni: a se füle, se farka kategória, de azt el kell ismerni, hogy amit csinál, nagyon eredeti. A bajom csak annyi vele, hogy gitárszóló egy szál se, illetve az én ízlésemnek túl sok az elektronika. Sokszor az a benyomása az embernek, hogy egy talajmenti jungle rave buliba került, ahol néhány belőtt török rock zenész elszabadult.

Sokat vártam ettől az anyagtól, de végül csalódnom kellett, amennyiben sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle. Azért zsigeri állapotban vagy amikor a hosszú házibuli végén kezd mindenki megfáradni, érdemes betenni a "Taklit"-ot, a "One"-t vagy a klipes "Army Of Slaves"-t.

Tartuffe