Kiadó:
Prospect Park

Honlapok:
www.fivefingerdeathpunch.com
facebook.com/fivefingerdeathpunch

Normális esetben Kotta kollégának kellett volna megírni ezt a recenziót, hiszen pennájából a 2011-es "American Capitalist"-ról remek kis értékelés született, de amilyen elfoglalt mostanában, én most, hogy három hetes nyári szabadságomat töltöm, annyira ráérek. Gondoltam, ezt a tárcát leveszem a tálcájáról, azután majd kiderül, hogy ez segítségnek vagy más tányérjába nyúlkálásnak minősül. :)

Kotta cimbora a kissé slágeresebb "American Capitalist" okán a FFDP-t modern kori Twisted Sisternek nevezte, mivel "egyik csapat sem az akadémiai gondolatairól híres, mondhatnám meglehetősen gyerekes az a lázad(oz)ó, odamondogató szövegvilág, amellyel operálnak, és bizony a heavy metalt zeneileg sem újítja-újította meg egyikük sem." A hasonlat találó és továbbra is érvényes, hiszen a trágár macsó "Mit nézel, kis köcsög? Televágom a pofád, ha nem tiplizel mire hármat számolok!" attitűd most is mindent átitat. Mesterkélt, de legalább hatásos. Van az a hangulat, amikor pont ez kell. Mondjuk, amikor szeretnél végre beköltözni a vadi új lakásodba, de a villanyszerelő két napig keresi a rejtett hibát, ami miatt a FI relé (érintésvédelmi kapcsoló) percenként megszakít. Na ilyenkor kellenek az olyan nóták, mint a "Watch You Bleed" vagy a "Burn MF".

Ennek ellenére vannak olyan pontjai a szövegvilágnak, ahol már én is azt mondom, hogy ez kritikán aluli. Amikor a címadó "Wrong Side Of Heaven"-ben meghallottam a következő sort: "I spoke to God today, and SHE said that SHE is ashamed, what have I become?", azt kívántam bárcsak káromkodtak volna egy szaftosat. Ehhez képest az "F"-dúr is doktori értekezésnek tűnik. Akárhogy is, a képtelenül hosszú címmel ellátott új album megint a FFDP régi, tesztoszteron túladagolt formáját mutatja, s engem most nem annyira a Twisted Sisterre emlékeztet, hanem inkább az 1991-ben aranykorát élő Guns N' Roses-ra. Na nem zeneileg, hanem abban a tekintetben, hogy a közönségsikerek és az újdonsült média figyelem által fölpörgetett banda ontja magából a jobbnál jobb dalokat. Mint a GNR a "Use Your Illusion I-II" idején, most a FFDP is csúcsformában van, szuper-termékeny korszakát éli: annyi nótát sikerült írniuk, hogy azt két részletben (ha nem is napra pontosan egyszerre) fogják megjelentetni.

Remélem, a "Vol. 2" is lesz olyan ütős, mint ez az első rész. A lemezt indító "Lift Me Up" Rob Helforddal "szignicsör" FFDP szerzemény, és az LL Cool J földolgozás (igen, nem tévedés!), a Tech N9ne nevű rapperrel közösen előadott "Mama Said Knock You Out" sokkoló élményét leszámítva végig erős anyag. A "Vol. 1" tulajdonképpen alapból bónuszolt kiadvány, hiszen három dalt a végén duettben is meghallgathatunk: az "I.M.Sin"-t Max Cavalerával (Sepultura, Soulfly, Cavalera Conspiracy), az "Anywhere But Here"-t Maria Brinkkel (In This Moment), a "Dot Your Eyes"-t pedig Jamey Jastával (Hatebreed, Kingdom Of Sorrow).

Az immár markernek számító, alul-fölül kopaszra nyírt, túlkompresszált hangzást leszámítva kijár egy nagy "Gartula!" az együttest alapító és mozgató Báthory Zolinak, aki irígylésre méltó karriert futott be az USÁ-ban, de meggyőződésem, hogy erre mind tehetsége, mind munkaetikája följogosítja. S ezt nem csak azért mondom, mert a harcművészetekben is jeleskedő gitárosnál elfogytak a kis pofonok. :)

Tartuffe