Helge Engelke. E remek zenemester nem egy lemezt vett fel, de nem telek be vele. Persze lehetetlen neve nem lesz megjegyezve; emberek nem vesznek rendre Engelke lemezeket, sem tereket nem lepnek el, zengve lelkesen: Helge! Helge!   

(Bocsánat, de határozott módon kellett felhívnom nevére és alulértékelt művészetére a figyelmet.)

Megérdemelné pedig, sőt sokkal inkább megérdemelné, mint azok, akiket érdemtelenül sztárolnak kétes zenei teljesítményeikért. A német Fair Warning és Dreamtide zenekarok gitárosaként voltaképpen csak a felkelő nap országában jutott ki neki a méltó elismerésből, noha Helge tehetsége és zenei érzékenysége megkérdőjelezhetetlen. Melodikus hard rockban zenekaraival lassan már húsz éve mindig minőséget szállít; most sem történt másként.  

Az "Aura" három évvel a visszatérő "Brother's Keeper" című lemez után érkezett, és ezúttal is lenyűgözött a dallamérzékük, valamint a bravúros hangszerelés, amivel egycsapásra megkülönböztetik magukat a hasonló stílusú csapatoktól. Engelke egyébként Uli Jon Roth barátja,  és ugyebár madarat tolláról. A barátság itt állandó inspirációt is jelent, ezért nem lepődünk meg azon, hogy játéka is a mestert idézi.

Szintén a Roth-féle Sky gitár egy saját fejlesztésű modelljén játszik, amely a meghosszabbított nyaknak köszönhetően néha úgy szól, mint a száztagú prímásának tolmácsolásában  a Pacsirta. Ez persze lehetne még idegesítő is, de Engelke dallamvilága valami egészen káprázatos, így legtöbbször sírásra görbül a szám, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy véget ér a szóló. Dalonként egyébként általában kettőt adagol, úgyhogy nincs azért panaszra ok. A dallamos rockban szokatlan, Hendrix-et idéző, blues alapú ritmusjáték is erőssége a lemeznek.

Nehéz dalokat kiemelni, számomra egyenletesen magas színvonalú produktum. Ha csak nem szólít el halaszthatatlan kötelesség, az elejétől a végéig lepörög a korong. Úgy igazságos, hogy Helge mellett Tommy Heart énekes kiváló teljesítményét és Ule Rittgen masszív bőgőjátékát is méltassuk. Ők is kellenek ahhoz, hogy számomra dallamos hard rockban most nem nagyon akad konkurenciájuk.

Tényleg nem is értem, hogy a túróba nem övezi őket nagyobb elismerés és figyelem.

Túrisas