Kiadó:
Escapi Music

Ironikus, hogy ez a kanadai prog-power formáció a görög Eidolon (idol, bálvány) nevet választotta magának. Aligha hiszem, hogy bálványozta őket valaki, bár  összesen hét albumot készítettek, amelyek közül éppen az utolsó a "The Parallel Otherworld", végül saját beismerésük szerint is azért oszlottak föl, mert senki sem vásárolta a lemezeiket. Persze az érdektelenség nem volt teljes, hiszen a szakma (pontosabban Dave Mustaine) fölfigyelt rájuk, így került azután a Drover testvérpár, a gitáros Glen és a dobos Shawn a Megadethbe. A "United Abominations" (2007) megjelenése után Glen elvileg családi okok miatt otthagyta a Megadeth-t, azóta azonban kiderült, hogy Mustaine mellett túlságosan leszabályozottnak érezte magát.

Az Eidolon valóban nem egy sikersztori, pedig kifejezetten kulturált progresszív metált játszottak sok power és thrash elemmel. A "The Parallel Otherwolrd" volt a Drover testvérek hattyúdala, és utólag úgy tűnik, egy nagy bummal akarták befejezni. Elvesztvén az amerikai kiadójukat (Metal Blade) átjöttek Európába a svéd Escapi Musichoz, lezsírozták, hogy a Pagan's Mind dalnoka, Nils K. Rue énekelje föl a lemezt, valamint olyan vedégmuzsikusokat állítottak csatasorba, mint Michael Romeo (SymphonyX), Frank Aresti (Fates Warning), Chris Caffery (Savatage) és mások.

Szerény véleményem szerint az Eidolon azért nem vert nagy hullámokat, mert akkoriban ez a fajta progresszív metál már nem számított menőnek Észak-Amerikában, ráadásul akármilyen húzós riffeket és technikás szólókat képes Drover produkálni, valahogy a fogós énekdallamok szerzése nem az asztala, pedig ebben Nils K. Rue is segítségére volt.  Hangszeresen ez az album kifogástalan (ha a hangzás nem is tökéletes), de a borongós, hideglelős hangulat és a Pagan's Mind első lemezét (Infinity Divine, 2000) idéző nem vénnek való dallamok valahogy nem teszik igazán szerethetővé. Az albumot záró sikongatós Mercyful Fate földolgozás (The Oath) nekem egyenesen övön aluli.

A helyzet mégis az, hogy az Eidolont szerintem sem a kortársak, sem az utókor nem kezelte a megérdemelt tisztelettel. Ezért határoztam úgy, hogy hét éves késéssel idebiggyesztek egy recenziót, hátha valaki utólag fölfedezi magának ezt a nem tökéletes, de az érdektelenségnél mégis sokkal többre hivatott formációt.

Tartuffe