Kiadó:
Frontiers

Honlap:
www.markboalsmusic.com

Haditudósítónk jelenti: Divat lett metál körökben a második világháborús csatákat megénekelni. Nemrég még az Accept refrénjét skandáltuk, hogy "Battle of Stalingrad", most meg a Ring Of Fire énekel Leningrád majd' 900 napos ostromáról. És ennek kapcsán megint előkerült a szovjet himnusz feldolgozása is. Persze Vitalij Kuprij billentyűs származása jogán, na meg komolyzenei tanulmányai következtében autentikusabb személy erre, mint a csupán újabb megszállást (turnét) előkészítő germán farkasember, Wolf Hoffmann. (Miért? Nem? Wolf is van benne, meg Mann is!) De hogy egy egész nótát a szovjet himnuszra építeni? Ez kicsit erős! Volt. Első hallásra. Aztán harmadikra kezdtem megkedvelni, ahogy a nacionálé egyes sorait itt-ott elhelyezte a dalban. Végülis a mai fiatalok, akiknek nem kellett november hetedikei ünnepségeken, meg május elsejei iskolai műsorokon ezt énekelniük, még rá is csodálkozhatnak az izgalmas, "újszerű" dallamokra! A zongora legmélyebb hangjaival kezdve, a Bolero-szerű ritmuskísérettel igazi vihar előtti csend érzése van az embernek a lemez elején. Aztán kibontakoztatva a témát, egy igazi emlékművet állít a két és fél éves blokádon át kitartó emberek hősiességének. A "Mother Russia" a lemez egyik legemlékezetesebb pillanata, a címadó "Battle Of Leningrad" a másik, míg a Malmsteen neoklasszicizmusa és a Stratovarius power metálja határán egyensúlyozó "Firewind" a harmadik, melyre többszöri hallgatás után leginkább emlékszem. Meg arra, hogy a gitársound is Malmsteenra emlékeztet. A mai Malmsteenra. És akik tudják, miről beszélek, azok értik, hogy ez nem dicséret!

Mark Boals, a Tűzgyűrűk fura ura, a mulatságos parókás kis hobbit, aki Murillo-angyal fürtjeit a Royal Huntnál lecserélte szakállra és fejkendőre (épp csak egy szemtakaró hiányzott az összképhez, de akkor meg át kellett volna igazolnia a Running Wildba, egyenesen a Jolly Rogerre, most éppen a fiatalos, modern metál csapatok félrefésült tépett hajviseletét próbálgatja, mit mondjak: elég hülyén áll neki). Szóval Mark Boals hozza a formáját, a témához illő szöveget és malmsteeni dallamokat kreál a lemezhossznyi monumentális megemlékezés köré. Nem sikoltozik már annyit, mint régen, bár itt a témához passzolna, de azt helyettesíti egy sokkal intelligensebb éneklési stílussal, amit még a "Királyi Vadászat" közben lesett el.

Maga a Ring Of Fire az elmémben úgy élt, hogy a Kuprij - Boals - MacAlpine - Donati négyes zenekara. Valójában Donatin (és az alapító Boalson) kívül csak a néger basszer, Philip Bynoe szerepelt mindhárom albumukon, hiszen még George Bellas-szal kezdték, aztán az utolsó lemez előtt Vitalij Kuprij már távozott. Nem mintha helyettesítője, Steve Weingart rossz választás lett volna! Ezt néhány Lukather koncerten élőben is tapasztalhattam. De Kuprij zeneszerzői tehetsége valóban hiányzott a "Lapse Of Reality" albumról. Azóta Boals harmadmagával (Boals - MacAlpine - Donati) már próbálkozott egy hasonlóval, de azt szerencsére nem Ring Of Fire néven adták ki, mert a Seven The Hardway progresszív metálja csúnyán megbukott. Olyannyira, hogy a digipak kiszerelésű egyetlen kiadványukhoz szerencséseknek már 490.- Ft-ért is hozzá lehetett jutni. A neoklasszikus progresszív metalt bizony Kuprij műveli legmagasabb szinten, bizonyította ezt Artension nevű zenekarával (ott a Royal Huntot szintén megjárt John West énekelt), de például nagyon tetszett a "Revenge" című szólólemeze is, ahol többek között Doogie White, Joe Lynn Turner, Apollo Papathanasio és Göran Edman is brillírozott egy-egy dalban.

A "Battle Of Leningrad" lemez érdekessége még, hogy a keverést Timo Tolkki végezte, ám ez nem válik dicsőségére. A basszusgitárfutamokat is ő pöngeti el a lemezen, bár ez egyáltalán nem hallatszik. De főleg MacAlpine-t sajnálom, akinek zseniális játéka hol alig hallatszik, hol "repedtfazék"-szerűen szól a hangszórókból. A lemezen Jami Huovinen finn dobos helyettesíti Donatit. Mit is mondhatnék rá? Ő legalább hallatszik!

Zeneileg az év végi listámon a helye! Hangzásilag... ha már az én sok koncertet megjárt, sok hangfallal farkasszemet nézett félsüket füleim is meghallják, hogy bibi van, akkor bizony ott valóban nagy lehet a probléma. Vagy a keveréssel, vagy a füleimmel.

CsiGabiGa