Kiadó:
Edel/Ear Music

Honlapok:
www.devilstrain.com
facebook.com/devilstrain

Ami a sablonos, a műfajt fölöslegesen lejárató és karanténba szorító borítókat illeti a Devil's Trainnek alig akad párja. A 2012-es "kénköves poklos, szarvas-patás ördögös szar" után itt van a "kénköves poklos, szarvas-patás ördögös szar" 2.0, ahol az "újítást" vagy "előrelépést" (minő meglepetés!) a vérszívó denevérek jelentik, valamint a domina bőrcuccban pózoló ügyeletes "csöcsike". Brrr!!! Még szerencse, hogy a belbecs - mármint zeneileg és nem szövegileg - egészen emészthető.

R. D. Liapakis, a Mystic Prophecy rekedt hangú énekese a nemzetközi összetételű Devil's Train bemutatkozó lemezén már bebizonyította, hogy az európai power metalon túlra is kiterjed az érdeklődése. Akkor még jellegzetesen európai hard rock/metal formációt emlegettem, mely leginkább a Gotthard és a Shakra rokonságába utalható, a második albummal azonban határozott fordulatot vettek az USA irányába. Maga Liapakis is azt emlegette mostanában, mennyire csippantják mindnyájan a Cinderella, Tesla, Badlands típusú bluesos amcsi muzsikát.

 A "II" hangvételében, hangzásában nagyon tömör, szőröstökű, macsó anyag, nem is csodálkozhatunk azon, hogy az imidzs-világ erős Manowar párhuzamot mutat némi vasparipás cowboy beütéssel. Liapakis továbbra is jól gazdálkodik nem túl nagy hangterjedelmével, a Berklee diplomás Lakis Ragazas gitáros pedig önfeledten szólózgat Jörg Michael és Jari Kainulainen sziklaszilárd alapjaira. Nem hiába, igazi profi öregfiúk csapat ez.

Csakúgy, mint az első albumon, itt is találunk földolgozást - mindjárt kettőt! - a Led Zeppelintől (Immigrant Song) és a Steppenwolftól (Born To Be Wild). Ennél kiszámíthatóbb és fölöslegesebb választást el sem tudok képzelni, de tudom, hogy nem én vagyok a célközönség. A saját dalok talán még jobbak is mint 3 évvel ezelőtt, bár eléggé egynemű a dolog és nekem ehhez hangulat kell. Ugyanakkor pl. egy Harley motoros találkozón garantált a siker...

Tartuffe