Kiadó:
Miner Records

Honlap:
facebook.com/alogia.official

Ezt a zenekart behivatkoztuk már párszor, amikor szerb (vagy bolgár) bandákra terelődött a szó, sőt Tartuffe anno megemlékezett Srdjan Brankovic Expedition Delta nevű projektjéről is. Srdjan, Miloslav névre hallgató tesójával együtt az AlogiA alapítója, mi mégsem róla fogjuk szerintem megjegyezni ezt a csapatot, hanem a Dreyelandsben is megfordult aranytorkú Nikola Mijic okán (jelenleg Eden's Curse).

Ötödik lemezük ez, melyből egyik az első angol nyelvű verziója. Ja, merthogy van képük az anyanyelvükön dalolászni. Az első két korong (2002 és 2004) elég izgalmas, neo-klasszikus hatásokkal bőven átitatott progresszív metalt tartalmazott, aztán eltűntek 8 évre, majd meghasonulva tértek vissza egy érdekes albummal. A '12-es alkotásuk inkább nevezhető egy hard-rock opusznak, mintsem metalnak, főleg nem progresszív metalnak. Azon pillanatok, melyek valamelyest progosnak mondhatók is inkább követik a melankolikusabb-merengősebb vonalat (mondjuk Conception), mintsem a korábbi Malmsteennel kevert Dream Theater irányt. Azt nem állítom, hogy nem e miatt a szerb nyelvű Europe-Bikini-Mittudoménmilyen zene miatt baromi népszerűek odahaza, na de akkor is...

Hála az égnek, tavaly visszataláltak a megfelelő ösvényre, mi több, nagyon összeállt a mutatvány. Először is, a hangzás messze jobb, mint eddig bármikor, másodszor, nótaírásban is felülmúlták saját magukat. A fogós dallamok újra Symphony X alapokra érkeznek, az egész motyó nagyon kerek és lendületes. Azt tudjuk, hogy Mijic piszok jó énekes, de a gitárszólókért se kell Skandináviába menni, a Brankovic testvérek hibátlanul nyomják. A dél-szláv dallamvilággal ügyesen fűszerezett muzsikájuk egy halottba is életet lehelne, hacsak nem süket. Na jó, ezt a mondatot töröljétek.

Egyik számot végighörgik... Nem kell meglepődni, mert ezt Chuck Schuldiner emlékének ajánlották, szóval rendben van ez így. Ahogy az egész album is. Tudom, gatterság ilyent leírni, de ha még az év végi listám összeállítása előtt eljutott volna hozzám... Na jó, töröljétek ezt is. Csak a lemezt ne az mp3 lejátszótokról, mert azért nagy kár lenne! Myrath rajongók avathatnak egy új kedvencet.

Kotta