Kiadó:
Frontiers

Honlapok:
www.totoofficial.com
facebook.com/totoband

Magam is meglepődtem, amikor rákerestem, de ezen a blogon még egyetlen Toto albumról sem írtunk. Ez nem azért alakult így, mert nem szeretjük vagy bojkottáljuk őket, hanem mert az oldalunkat 2008-ben nyitottuk meg, míg a Toto legutóbbi lemeze, a "Falling In Between" 2006-ban jelent meg. Azóta persze esett itt szó olyan zenészekről, akik így vagy úgy kötődnek az AOR legendához: pl. Steve Lukather, Fergie Frederiksen és Bobby Kimball is többször szerepelt nálunk. Egyébként a Toto név már önmagában olyan megkérdőjelezhetetlen garancia a minőségre, közel 40 éves pályafutásuk során olyan sokszor bizonyították kivételes muzikalitásukat, hogy szinte fölösleges is kielemezni lemezeiket. Aki kicsit is ismeri őket, tudja mire számíthat.

Jelen esetben is csak azért határoztam el, hogy írok róluk, mert egyrészt tartoztunk a rocktörténelmi igazságnak egy Toto bejegyzéssel, másrészt mert más hasonló oldalakon lazán repülnek a 10/10-es értékelések, még olyan internet firkászok "ujjbegyeiből" is, akiknek többéves tapasztalat alapján komolyan adok a véleményére. Na, most akkor én leszek a rockzenei amatőr újságírás John Andertonja (megvan a Tom Cruise főszereplésével készült "Minority Report" című film?), aki különvéleményt fogalmaz meg a megdönthetetlennek hitt rendszerrel szemben. Ez egy vérbeli Toto lemez, minőségi munka, jó néhány slágergyanús dallal, de az együttes teljes karrierjét véve alapul erős túlzásnak tűnik a 10/10-es értékelés.

Aki olvas a sorok között, már valószínűleg levette, hogy a Toto progosabb korszakát preferálom, így ha már Totót akarok hallani, nálam rendre a "Kingdom Of Desire" (1992) és a "Mindfields" (1999) lemezek kerülnek elő. A "XIV" pedig a címválasztás alapján a '80-as évek elejéig, míg Joseph Williams énekes visszavételéből indulva ki a '80-as évek végéig akar visszanyúlni. De nem egyedül a progosabb elemek elhagyása miatt fogalmazom meg különvéleményemet, hanem pl. azért, mert rettenetesen hiányzik Jeff Porcaro (R.I.P.) és Simon Phillips dobolása. Az újonnan igazolt Keith Carlock persze vérprofi, de olykor mind hangzásban, mind ritmikai megoldásokban kevesebbnek tűnik elődeinél.

Lehetséges, hogy mindez a koncepció része, a banda a "XIV"-en érezhetően törekedett egyfajta modernizálásra a hangzás tekintetében. Éppen ez a tendencia érhető tetten a videoklipes "Orphan" rockdiszkós hangulatában. Azért itt a végén leírom még egyszer, csak hogy ne legyen félreértés: ez egy igazi Toto lemez, és mint ilyen, toronymagasan veri a mezőnyt. Mindazonáltal a különvéleményem ez: max. 8/10, és a pontszám csak akkor lehetne magasabb, ha több olyan nótát írnak, mint pl. a libabőrös "Unknown Soldier".

Tartuffe