Kiadó:
Gain Music

Honlapok:
www.poodles.se
facebook.com/thepoodles

Ne legyenek kétségeink, a The Poodles egy Skandináviában egyre menőbb trendet lovagol meg és éppen ezért egy manapság jól eladható koncepció része, de kénytelen vagyok ugyanazt a kérdést föltenni, mint amit az új Kamelot albummal kapcsolatban is boncolgattam: mi ezzel a gond, ha kezdettől fogva jó dalszerzői és zenészi kvalitások támogatták a szerencsés csillagzat alatt született alapötlet kivitelezését? Én kifejezetten örülök az olyan zenekarok sikerének, mint a H.e.a.t, Eclipse, Dynazty, Crazy Lixx, vagy éppen a The Poodles.

Az ördög valóban a részletekben rejlik, de a siker kulcsa is: kell egy jó menedzsment, egy énekes, egy jó gitáros (persze a többi zenészről sem feledkezünk meg!) és egy svédekre aránytalanul magas százalékban jellemző képesség, hogy rock slágereket írjanak. Nem állítom, hogy a The Poodles hat lemezének minden egyes dala sláger, főleg mostanában szaporodtak el a közepes-langyos nóták (pl. a "(What The Hell) Baby"vagy a "Stop"), de amíg olyan szerzeményekkel is megörvendeztetnek bennünket, mint a lemezt indító "Before I Die", a "Crack In The Wall", vagy a Led Zeppelin "Kashmir"-jától "kölcsönzött" riffel indító "Need To Believe", addig nincs baj.

Nem tagadom, hogy nekem kicsit "kereskedelmi" és sokszor bágyadt a The Poodles zenéje, mégis a szebb pillanatokban kellemes Gotthard és Europe hangulat lengi be a dalokat. Talán a Gotthard is jobban tenné, ha újra rákapna az áldott emlékű Steve Leet idéző bombasztikus refrénekre, de a Europe-nak sem ártana egy kicsit kevesebb blues és wah-wah pedál. Kérek szépen egy The Poodles válogatás albumot a legdögösebb, leghúzósabb slágerekkel!

Tartuffe