Kiadó:
Tone Center (Shrapnel)

Gondolom, nem csak velem fordul elő, hogy bizonyos "korszakokat" élek át zenei érdeklődésemben. Az ízlésem elég széles skálán mozog, a gregoriántól a jazz fusionig nagyon sok minden belefér, talán éppen ezért vannak időszakok, amikor egyik vagy másik stílust részesítem előnyben. Ez nem valami tudatos tervezés eredménye, sokszor csak hetek múlva veszem magamon észre, hogy beragadt nálam valami. Mostanában a Totóból frissen távozott Simon Phillips "Protocol III" lemezének (mai) megjelenésére gyúrok, így tudatosult bennem kb. két napja, hogy folyamatosan jazz-rock fúziót hallgatok. Ma éppen egy régi, 2005-ös megjelenést...

Egészen véletlenül találtam rá erre a lemezre, méghozzá a Dixie Dregsből ismert T Lavitz billentyűs miatt, akinek 2007-es School Of The Arts projektjéről ezen az oldalon már volt szó, szegény T Lavitz hirtelen halála kapcsán. A lemezen T Lavitz mellett olyan kiváló zenészek muzsikálnak, mint Jeff Sipe dobos (Jonas Hellborg, Shawn Lane), a keresett szessön bőgős, Rob Wasserman, na és persze a producer-zeneszerző Craig Erickson, aki egyébként főleg blues gitárosként ismert.

Erickson agyában született meg az ötlet, hogy két turné között összeszed néhány haver-srácot és rögzít velük egy spontán, főleg improvizációkra épülő fúziós lemezt, amiben összesűrűsítenek minden olyan stílust, ami hatással volt rájuk. Főleg a '70-es évek funk rockja és a jazz-rock elemek dominálnak, de fúvósok nélkül és kicsit "gitár-nehéz" fölfogásban - ha valaki engem kérdez, pont úgy, ahogy én szeretem.

Elképesztő, de a lemezt egy San Franciscótól északra található kis stúdióban néhány napos összeszokás után rögzítették, pontosan azért, hogy az így születő anyagnak spontán, élő fílingje legyen. Ehhez tökéletesen passzol az a természetes, de kristálytiszta sound, amit a hangmérnöknek sikerült kikeverni. Az 50 perces lemezen nincs üresjárat, jóllehet a stíluson belül megszokottnak, talán átlagosnak is nevezhetném (magyarul: nem egy kiemelkedő, meghatározó kiadvány). De ilyen zenészekkel még az "átlagos" is briliáns!

Tartuffe