Kiadó:
Ais

Honlap:
facebook.com/nergardmusic

Hálás vagyok azoknak a muzsikusoknak, akik be merik vállalni, hogy a nyári uborkaszezonban jelentetik meg lemezeiket. Nincs ilyenkor túl nagy mozgolódás a piacon, s ezt bizony megsínyli az olyan fanatikus zenerajongó/önjelölt ítész, mint amilyen én is vagyok. Andreas Nergard viszont valószínűleg nem vállalt olyan nagy kockázatot, hiszen a föltörekvő, fiatal norvég zenészt egyébként sem ismeri szinte senki. Azért mondom, hogy "szinte senki", mert szülővárosában, Selbuban biztos sok barátja, ismerőse akad, másrészt bemutatkozó lemezére olyan jeles gárdát volt képes összetrombitálni, hogy ihaj!

Az énekesek közül - hadd ne kelljen őket külön-külön bemutatni! - mindjárt itt van: Ralf Scheepers, Nils K. Rue, Andi Kravljaca, Michael Eriksen és Elize Ryd; rajtuk kívül még jócskán akad képzett skandináv hangszeres. Az "allstarz" vendégsereg mellé már csak egy fél tucat jól megírt prog-power nóta kell, és a siker garantált!

Andreas Nergard tehetségéhez, több hangszeren bizonyított szakavatottságához kétség sem férhet, a 2013-as "Memorial For A Wish" e tekintetben teljesen meggyőző, még akkor is, ha érződik rajta: egy igyekvő muzsikusfióka első szárnybontogatásával van dolgunk. Sajnos - a neves zenésztársak bevonása ellenére - a második lemezzel sem sikerült elérni a kritikus tömeget (az áttörésszerű eredményt). Vannak ugyan szép pillanatok (érdekes módon inkább az egyszerűbb szerkezetű, mondhatni, slágeresebb dalokban - pl. Fall From Grace, Let It Come), de valahogy nem elég izgalmas az anyag és talán kicsit sok a lírai szerzemény is.

Távol álljon tőlem, hogy megszóljak egy ilyen jó képességű, fiatal zenészt (nem is teszem), de azért nekem mégis inkább az jutott eszembe az új album hallatán, hogy Mike Eriksen nem tud hibázni (bármit énekel, abban zseniális), másrészt, ha egyszer James LaBrie beleunna a Dream Theaterbe (ezért sokan imádkoznak!), akkor Nils K. Rue lenne a kézenfekvő megoldás (itt egy Nergarddal előadott "Pull Me Under" bizonyítéknak!).

Tartuffe