Honlapok:
www.fakeheroes.eu
facebook.com/fakeheroes.band

Tagadhatatlan, hogy a heavy metal egykor progresszívként címkézett alfaja egyfajta krízisbe került: fáradt és önismétlő lett, nem föltétlen azért, mert a stílus teljes mértékben kimerítette eszközkészletét, hanem mert az aktuális divatok, újabb irányzatok mintegy "elszipkázták" a tehetségeket, elcsavarták a fiatalok fejét – s erre azért nagyban rásegített a kiadók kalkulált közönye. Azt is elemeztem már, hogy ez a folyamat különösen az USÁban eredményezte a progresszív metál ijesztő ellaposodását.

Természetesen azt sem felejthetjük el, hogy a mai fiatalok első, meghatározó zenei élménye nem a klasszikus Dream Theater lemezekhez és hasonlókhoz köthető, még kevésbé az Iron Maidenhez és társaihoz – nem is beszélve a hard rock legmélyebb gyökereiről: pl. a Led Zeppelinről vagy a Deep Purple-ről. Nyilván a legtöbben ismerik ezeket a csapatokat, de nem vonhatják ki magukat a kortárs hatások alól, így – bármennyire is furcsa ez nekem, öreg rókának – zeneileg erősen kimutatható a nu-metal, az extrémebb műfajok, na és persze a djent befolyása.

A Fake Heroes fiatal pescarai taljánokból áll, akiket a beszédes melléknévvel ellátott gitáros, Gianni "Draft Djentleman" Vespasiani gyűjtött maga köré még 2012-ben. Akkoriban még inkább a nu-metal és a djent foglalkoztatta őket, de szerencsére (mondom én) a 2014-ben hozzájuk csapódott új dobos, Michael "Mike" Santoleri határozottan progresszív irányba terelte a csapat érdeklődését. Az eredmény ez a "Clouds" című album lett, ahol érezhetők ugyan a modernebb stílusok, főleg a djent hatásai, de ma már inkább dallamos prog-metálként értékelhetnénk a hallottakat.

Életkoromból adódóan én már kevésbé vagyok nyitott az ilyen zenékre, de az "iránytűm" még mindig pontos, így aligha tévesztek irányt, amikor azt mondom, hogy ezek az olasz srácok nagyon jól nyomják. Elképzelhető, hogy olyan szinten le vagyok maradva, hogy progresszívnak ítélek egy olyan produkciót, amit manapság már inkább alternatívnak mondanak. Lehetséges. Őszintén szólva csak azért figyeltem föl rájuk, mert az "On The Hill"-hez gyártott videójukban az általam nagyra becsült Giacomo Castellano szólózik, de akikkel ez a kiváló gitáros/producer együtt hajlandó dolgozni, biztosan rászolgáltak.

Tartuffe