Kiadó:
Red Cat Records

Honlap:
facebook.com/RACERCAFEBAND

Giacomo Castellano keresett session zenész Itáliában, egy rakat művésszel dolgozott, turnézott már együtt, pl. Vasco Rossival is (Buoni o cattivi, 2004). Többször megemlítettem korábban név szerint is ezen az oldalon, de sohasem a saját muzsikájával kapcsolatban, pedig a 2004-es "Cutting Bridges" szólóalbuma nálam minden idők egyik legjobb instrumentális gitár munkájaként van elkönyvelve. Zseniális a csákó, de szólistaként nem kimondottan termékeny, ezért örültem meg nagyon, amikor – merő véletlenségből – rátaláltam a Racer Café nevű projektre, amelyben Gianni Rojattival, egy nem kevésbé tehetséges olasz gitárossal együtt játszik.

Sajnos csak egy négy számos EP-ről van szó, aminek nem biztos, hogy lesz folytatása. Ez a négy szerzemény azonban van olyan sűrű, hogy majdnem kiad egy teljes LP-t. Castellano inkább az instrumentális rock és jazz rock fúzió műfajában alkot, de Rojattival közösen most egy vérbeli shredder metal anyagot dobtak össze (némi fúziós hajlammal megspékelve). A doboknál Erik Tulissio közreműködik, a bőgőt pedig Dado Neri kezeli, mindketten ismeretlenek, de vitathatatlanul kompetens muzsikusok.

Castellano és Rojatti szerzőként két-két nótát jegyez, de mindegyik számban testvériesen osztoznak a szólókon. A szerzemények közül – amelyeket végig kőkemény riffelés és káprázatos szólómunka jellemez -– a "Sagatava" (Rojatti) messze a legelborultabb, de ezt az elhajlást szépen korrigálja az EP-t záró, nyugisabb "The Core" (Castellano). Bár a lemezt gyakorlatilag lehetetlen beszerezni (én az olasz ebayről rendeltem nem kis mázlival), ha valaki a gondviselés kegyéből belefut, ne habozzon megvásárolni, föltéve, hogy odavan az instrumentális, erősen gitárközpontú dolgokért.

Tartuffe