Honlapok:
facebook.com/jamesnorbertivanyi
jamesnorbertivanyi.bandcamp.com

Bármely zenekar kilóra megvesz azzal, ha vintage hangzásokat, kultikus hangszereket helyez modernebb, nem a tipikus környezetükbe. Gondolok itt első sorban a strato, a telecaster és egyéb ikonikus hangszerek össze nem téveszthető megszólalására. Nem történt ez máshogy most sem, ausztrál barátunk kilóra megvett, ezzel a nagyon jól, változatosan, ízlésesen hangszerelt modern-metál lemezzel. Érdekességképp megemlíteném, ami valószínűleg a névből sejthető volt, hogy magyar felmenőkkel rendelkezik a srác.

Mivel is állunk szemben? Említettem a modern-metál behatárolást; nem a most futó tipikus 7-8 húros megfejtés, hanem inkább a hangulati elemekre, a nagyon jól passzoló, egymást erősítő rétegekre alapoz a srác. Durvulásért sem kell a szomszédba menni, vannak vagány riffek bőven a lemezen, sőt nem sok őrültebb riffet hallottam mostanában, mint a "Malevolent" alap témája. A nyitó dal rögtön megtestesíti az eddig felvázolt képet. Hangszerek sora jelenik meg, zongorás dallamocska nyit, akusztikus bontogatás és Hammond téma színesíti a képet. Kellemesek a szólóbetétek, a már említett ízes single-coil tónusok, először egy tompább ujjal pengetett témával találkozunk, majd a fő motívum lágy vonalaival kápráztat el a szerző. A kiállás után a stílushoz hűen következik egy horzsolós szekció, a dal végén fúvós szóló tökéletesíti az amúgy is kiemelkedő hangszerelést.

A már említett "Malevolent" őrületes tempóval hengerel, a nyitó riff valami elementáris erejű, teletűzdelve szólisztikus elemekkel. A kiegészítő gitársávok és orgona végig fenntartanak egyfajta feszült, sötét hangulatot. A hármas dal ugyan tempóban visszalépés, de a hangulati vonal talán még erősebbé válik. A fúziósabb hangvételű szinti, gitár unisono már-már a film zene határvonalait súrolja. Személy szerint bármely thriller, pszicho-horror mozi aláfestő zenéjeként el tudom képzelni ezeket a dalokat, vagy egyes részeiket.

Ezen felvetésemet csak tovább erősíti a "Noir", amely egy pszichedelikus zongora szösszenet, az egyetlen nem gitáros tétel. Pulzáló effektjeivel szippant be azonnal a  "Thumb Trick", hogy folytassuk apokaliptikus utazásunkat. Ebben és a soron következő szerzeményben a poliritmika is nagyobb szerepet kap, kellően frissítő hatást eredményezve.

Rögtön hozzátenném, hogy egy pillanatig sem unalmas a lemez, végig lendületes, a dobjáték is kiemelkedő, mindig azt és annyit üt, amennyit kell. Ahogy az év végi top listámon már említettem, a Katatonia világát idézte az EP, persze csak részben, szó sincs másolásról. Számomra teljesen hibátlan alkotás, maximum pontszámmal, egyedül a rövidségébe tudok belekötni.

Mádi N.