Kiadó:
Power Prog

Honlapok:
www.carstenschulz.com
facebook.com/CarstenLizardSchulz

Carsten "Lizard" Schulz jellegzetesen karcos orgánumát a legtöbb metál arc azonnal fölismeri, nem is elsősorban az Evidence One vagy a Domain soraiban nyújtott teljesítménye alapján, hanem mert számtalan lemezre hívták már meg énekelni (pl. Paradise Inc., Roger Staffelbach's Angel Of Eden), de egy-két nóta erejéig vendégszerepelt egyéb projektekben is (pl. Level 10, Boguslaw Balcerak's Crylord). Most először azonban a németek "torokgyíkja" saját anyaggal jelentkezett, s mindjárt egy duplával. A 2 CD-s kiadványon közel 85 perc muzsika hallható!

Schulz előéletét ismerve és a kiadó nevéből kiindulva az ember valami prog power vagy klasszikus heavy metal anyagra számítana, de erről szó sincs. Schulzról köztudott, hogy fanatikus rajongója a '70-es évek klasszikus hard rock csapatainak, így valójában nem annyira meglepő a hosszú éveken át dédelgetett szólóalbum hangvétele. Itt ugyanis meg lett idézve gyakorlatilag a teljes rock n' roll panteon: Led Zeppelin, Deep Purple, Rainbow, Whitesnake, AC/DC, stb. Shulz – akinek hangja talán az AC/DC-hez passzol legjobban – persze igyekezett a maga módján tisztelegni a régi nagyok előtt, vagyis nem ötlettelen földolgozásokkal pakolta tele a lemez(eke)t (mint a Whitesnake legutóbb), de nem is nyúlásról, szolgai másolásról van szó (mint mondjuk a Voodoo Circle esetében).

A munkában rengeteg zenész vett részt, főleg kevésbé ismert germánok, de azért akad jó pár nevesebb muzsikus is: pl. Matt Sinner és Neil Murray bőgőn, Alessandro Del Vecchio és Erik Norlander billentyűs hangszereken, Oliver Hartmann, Kelly Simonz, Helge Engelke, Tommy Vitaly és Axel Rudi Pell gitáron. Utóbbiak közül – érthető okokból – legkevésbé "Wood-hand" Pellnek örülök, viszont Engelke olyan szólót kanyarintott a "Perfect To Me"-be, hogy majd' magam alá piszkítottam.

Ez a szólóalbum bebizonyította, hogy Schulz zeneszerzőnek sem utolsó, jóllehet az igazán fogós slágerek gyártása valószínűleg nem az ő asztala. Végig egyenletesen jó az anyag, de egy-két húzó nóta nagyon elfért volna rajta. Ráadásul sajátos hangszíne inkább egy AC/DC tribute-ra predesztinálta volna, ebben a zenei közegben némileg idegenül hat. Azért nem olyan érdektelen ez a muzsika, házibulikba, laza sörözéshez pl. kiváló.

Tartuffe