Kiadó:
Inner Wound

Honlapok:
www.universalmindproject.net
facebook.com/universalmindproject

Úgy látszik, aligha telhet el úgy év, hogy egy nagy prog-metál projekt ne csigázza föl az érdeklődésemet. Ugyan a projektezés – még igazán nagy nevek mellett is – kétélű kard, az ember nem tud nem izgatott lenni, ha neszét veszi egy hasonlóan nagyszabású vállalkozásnak. Az UMP magját Michael Alexander gitáros és Elina Laivera énekes hölgy alkotják, akik a zene és a szöveg szerzőségét jegyzik. Elvileg Alexander amerikai illetőségűként szerepel a promó anyagokon, de akcentusa elárulja, hogy nem "bennszülött", Laivera kisasszony pedig egyértelműen görög nemzetiségű, ezért következtetek arra, hogy eredetileg Alexander is onnan származhat. Ha valaki erre vonatkozóan egyértelmű infóval rendelkezik, és kiderül, hogy tévedtem (pl. közép-, vagy dél-amerikai), állok elébe egy felebaráti korrekciónak.

A Project két másik fix tagja Alex Landenburg dobos (Luca Turilli’s Rhapsody) és Henrik Båth énekes (ex-Harmony, Darkwater). Őket egészíti ki a meghívott vendégmuzsikusok egész garmadája: a kihagyhatatlan Mike LePond bőgőn (SymphonyX), a briliáns Emanele Casali szintin (DGM, Astra), valamint néhány nagy renoméjú énekes: Nils K. Rue (Pagan's Mind), Mark Jansen (az Epica "growl" felelőse), Charlie Dominici (ex-Dream Theater) és Diego Valdez (Helker). Az Alexander-Laivera páros a hangzás tekintetében is maximalista módjára állt a dologhoz: a keverést Simone Mularonira (DGM, Empyrios) bízták a san marinói Domination Studiosban. Ennek megfelelően a soundra nem is lehet panasz...

Nem vagyok nagy barátja a "csajos metálnak", de így, világhírű férfi énekesekkel és egy hörgmájszterral megtámogatva nem zavar Laivera kisasszony ösztrogén-injekciója sem, ráadásul a "The Jaguar Priest" egy aprólékosan, nagy gonddal megszerkesztett, vérbeli progresszív koncept-album szikár metál alapokkal és magabiztos szólókkal. Alexander nagyon jó gitáros, Casalinak pedig nem kell cégér, jelenleg alighanem a kedvenc billentyűsöm a bizniszben.

Az UMP bemutatkozó lemezét nem nevezném áttörésnek, az évtizedek óta ismert prog-metál klisék halmaza és a színvonal sem mindig egyenletes, de értékelni kell a belefektetett rengeteg munkát, fogyhatatlan lelkesedést, hajthatatlan vállalkozókedvet. A lemez nem hosszú, éppen nem éri el a 60 perces időtartamot, de az a röpke óra úgy repül el a hallgatás közben, hogy az ember észre sem veszi. Szerethető, minőségi anyag... megy is a gyűjteménybe.

Tartuffe